Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Barna Róbert: "Tudta, hogy ha lekever egy fülest, akkor elalszik az az ember..." (Beszélgetés Kukorelly Endrével) (interjú)
így jobban észreveszem a hibákat, és ki tudom javítani. Úgy emlékszem, mintha ez lett volna a kezdete ennek a darabnak. Utána a dolog szinte már magától működik. Az érzéki szintjén. És fölveszi azt az irányt, ami potenciálisan benne van. Ezt az érzéki típusú szövegszerveződést befolyásolja, terelgeti, visszametszi és rendezi aztán az intellektus. Ezek a szintek a gyakorlatban persze nem válnak széjjel, a mechanizmus megértéséhez viszont, ahhoz, hogy le tudjuk írni a működését, szét kell őket választani. Az érzéki szintjén keletkezett kisszerkezet, és a szövegnek az intellektus által reflektált, irányított és befolyásolt kialakítása. Némiképp pongyolán összefoglalva: Kitalálódott valahogy egy ilyen kis nyelvi szituáció. Annak tehát, hogy törpe, vagy nem-törpe, semmi konkrét élményalapja nincs. Ez egészen biztos. És teljesen mindegy. Ezek szerint a „lírai személy", akivel ez a dolog megesett, tőled független? Mi a „kettőtök" kapcsolata'? No, ez az, amit én se tudok. Szóval ezt nem tudom megmondani. Valóban nem arról van szó, hogy az az én, aki ott le van írva, egyenlő lenne velem, de azt sem lehet mondani, hogy nem egyenlő, vagy hogy nincsen kapcsolatom vele. Mondom, a dologban rengeteg áttétel van, sokszoros áttétel. Tfehát az, ami megjelenik, nem egy-két perc, vagy egy-két nap, nem is az elmúlt néhány év, vagy az évszázad élménye, hanem egyszerűen sűrítménye valaminek, olyan dolgok egymásmellettisége, összepréseltsége, ami esetleg egy hosszabb folyamat eredménye. Tfehát, visszatérve erre a kis metaforácskára a vízkőről, az nem egy adott vízadag vízköve, hanem, mit tudom én, tíz kilométer hosszú vízfolyás üledéke, maradéka. Bizony, sokszor olyan dolgok kerülnek ilyen módon egymás mellé, amelyek időben, térben rendkívül távoliak és... mégis valahogy összetartoznak. Azáltal tartoznak össze, hogy az a folyamat, az a dolog, az mégiscsak én vagyok, vagy velem kapcsolatos. Tfehát körém szerveződik, az életem köré szerveződnek, az életemből maradnak meg. Csak nem ilyen közvetlen módon. Az viszont teljesen természetes, hogy az ún. olvasó, ha van ilyen, és nyilván van, egy biztos van, most éppen Te, az olvasó tehát nyilván nem gondolhat mást, nem juthat más az eszébe, csak ilyen konkrét rövidre-zárása az egésznek. Ez természetesen mindenkire vonatkozik, nevezetesen pl. énrám is. Ha valakinek a dolgait olvasom, akkor bennem is az merül föl elsősorban, az izgat, hogy ez az ember miért gondolta ezt éppen így a világról. Holott a saját gyakorlatomból tudom, hogy nem feltétlenül úgy gondolta, sőt az ellenkezőjét sem, gondolta a fene, ahogy Arany János mondta volt. Azt hiszem, ez az esztétika első mondata, a legfontosabb, szerzőjéhez illően a legnagyobb. Tényleg, gondolta a fene. Olyannyira nem, hogy könnyen rá lehet mutatni bizonyos dolgokra, amiket esetleg észre sem veszek, vagy nem vettem észre eddig. Itt ez a Tfe kis példád. De bármilyen példát lehetne venni. Most, hogy rákérdeztél, hogy ki a törpe, én is meghökkentem és elkezdtem csodálkozni, tényleg, ki ez. Hát nincs ilyen törpe, vagy nem volt. Ugyanakkor van. Bennem volt. És most már ebben a könyvben. r Nézd, én ezen indultam el. Én az osztályban mindig az első, vagy a második padban ültem, mert kicsi vagyok és nyilván nagyon érzékeny arra, hogy kicsi vagyok. Ezért is érintett meg, hogy a törpe ott ült előtted. Érdekes módon, az első olvasatban (jellemző, hogy mennyire félreolvas az ember), a törpe mögötted ült és te nem hagytad, hogy tőled lásson a moziban. Volt egy olyan érzésem, mintha valami kimondhatatlan düh volna benned, valami truccolás ezzel a törpével szemben. Tényleg, Te hol ültél az iskolában? Látod, ez a fantasztikus az egészben. Én elmondtam, hogy a dolog nagyjából hogy működik, Tfe pedig teljesen normálisan, tovább viszed a gondolatodat. Én kijelentem, és íme: még egyszer kijelentem, hogy nincs törpe, vagy nem volt törpe. Valóban mindegy, hogy a „szerző” mit jelent ki. Ez a normális. Én ezt teljesen normálisnak tartom. Tfe továbbra is ebben a dologban vagy benne, mert nem is lehet másban benne lenni egy szöveggel kapcsolatban, Tfe bizonyos fokig, magadra vetted... és igazad is van, úgy kell 215
