Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Salamon Konrád: Püski Sándor köszöntése
SALAMON KONRÁD Püski Sándor köszöntése A népi irodalom immár legendássá vált kiadóját, Püski Sándort köszöntjük 80. születésnapján. Azt a férfit, akinek áldozatos munkája nélkül a népi gondolat nem tölthette volna be hivatását. Népi gondolat, népi irodalom, harmadik út, minőség forradalma - máig szenvedélyes vitákat kavaró fogalmak, bizonyságául annak, hogy élő és megkerülhetetlen gondolatokat tartalmaznak. Hatásuk és időszerűségük titka egyszerű. A népi mozgalomban a korszak azon legkiválóbb írói és társadalomkutatói gyülekeztek össze a magyarság szolgálatára, akik nem a különböző világmegváltó eszmékben keresték népük boldogulásának kizárólagos útját, hanem a hazai valóságból indultak ki, s ehhez igazították a nemzetközi áramlatokból felhasználhatónak tűnő eszméket. A népi gondolatkör egyik alapvető megállapítása, hogy a magyarság gondját-baját csak úgy orvosolhatja, ha képes lesz a társadalmi haladás ügyének és a nemzeti ügynek együttes képviseletére. Ez utóbbi kapcsán a népiek néztek szembe elsőként véglegessé vált kisnemzet-létünkkel, s hirdették meg a Duna menti népek sorsközösségének, tejtestvériségének gondolatát. „Közös nagy hazánk a Duna völgye és testvéreink a népei, minden pillanatnyilag ellenünk irányuló gyűlölet ellenére is. Ezt az ősi elsikkasztott testvériséget akarjuk fölébreszteni és kulturális közeledés útján ápolni” - írta Féja Géza már 1932-ben.1 Természetesen felvetődött a kérdés, kell-e közelednünk akkor is, ha ez szomszédainknál nem talál kellő fogadtatásra? Németh László így felelt erre; „Még akkor is! Mert a mi Duna-völgyi és a mi kelet-európai hivatásunk a példaadás. Nekünk még a legreménytelenebb körülmények között is példát kell mutatnunk. Ez a magyarság igazi ereje. Ez a legszebb és legbiztosabb jövőépítés.”2 Azt is tudta azonban, hogy a kisebbségbe került magyarságnak mindez iszonyatos megpróbáltatást jelent, ezért a figyelmeztetése: „Semmiféle körülmények között se vegyük át az ellenség harcmodorát... aki a szadizmust úgy állja, hogy maga nem fertőződik meg tőle: az biztosabban győzi le az irtot, mint valaha. [...] A nagy ellenség ellen nagy lelket kell növeszteni. [...] S ne higgyük, hogy a lelki nagyságnak az ellenfélre nincs meg a hatása. Aki ember, az nem tud egészen szörny lenni. A hatalmaskodó is alá van aknázva belül emberséggel. A nagyság először bőszíti, aztán megtorpanja, aztán lefegyverzi. így győzött hajdan a kereszténység is.”3 Arra az esetre pedig, ha a maradék ország nem tudná elhárítani a külső erőket, így figyelmeztettek: „Mennél inkább egy-egy kapcsolat kötésére és folytatására kényszerít bennünket a végzet, befelé annál odaadóbban és 163
