Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége II. (tanulmány)
megnevezést valahol is pontosan megtaláljuk. Megfelelőjét viszont igen! Kun László 1279. jún. 23-i „kim törvényében” Usacus et Tolon principales Cumanorum, ill. eosdem principales Cumanorum kifejezésekkel találkozunk (Marczali H.: A magyar történet kútfőinek kézikönyve i. m. 176, a kunok főemberei, a kunok eme főemberei - Szilágyi L. ford). Ugyanennek a megnevezésnek a megfelelőjét találhatjuk Benedek esztergomi prépost egyik levelében: „principaliores... domini tartarorum” (MStrig. II. nr. 434, p. 419: a tatárok urainak előkelőbbjei). Mivel ellenkező adataink nincsenek, ki kell mondjuk, hogy ez a kifejezés csak a XIII. század hetvenes éveiben és utána jön divatba, akkor is kunokra és tatárokra alkalmazzák, tehát olyan népekre, amelyek nem részei valami feudális berendezkedésnek. Anonymus félúton van ehhez a kifejezéshez, hiszen principales personae formát használ, ami azt is jelenti, hogy a principálist még nem tudta vagy egyáltalán nem tudta főnévként felfogni. Mást is jelent azonban e körülmény. Azt tudniillik, hogy Anonymus Almos és Árpád honfoglaló magyarjait valahogy úgy képzelte el, mint a kunokat, mindenesetre a feudális állapotok előtti időben, s ezzel együtt azokkal a névjelölésekkel, amelyek egy ilyen korszakra vonatkozhatnak. A principales anonymusi használata biztosíthat bennünket arról, hogy itt a minta a kunok voltak, s ez a tény aligha lényegtelen kronológiai értékű. Vagyis Anonymus esetében a kunok második betelepítésétől, a tatárjárást követő időtől aligha tekinthetünk el. Szilágyi L. adattárának áttekintése után meg kell állapítanunk, hogy jobbára nem III. hanem IV. Bélára vonatkozó adatokat találhattunk. Nem foglalkoztunk a márka kérdésével, valamint a nyelv-, ill. helyesírástörténeti adatokkal, az előbbi azonban megtalálható a XIII. században végig (és később is), utóbbira vonatkozó adatsora pedig legfeljebb egy „csak” történész számára lehetne meggyőző. Szilágyi adattára tehát végül is arról győzhet meg bennünket, hogy Anonymus nem határolható el IV. Béla korától, mi több, néhány esetben éppen IV. Béla korára vonatkozó, ill. azzal érintkező kifejezésekkel találkozhatunk a Gesta szerzőjénél. Legfeljebb két olyan kifejezés, formula található a szerzőnél, amely mindenképpen korábbi időszakhoz kapcsolható. Az egyik az anathema-formula, a másik a „notum sit omnibus” kifejezés. Az anathema-formula kapcsán azonban láthattuk, hogy legteljesebb megfelelője egy, az Osgestában szereplő szövegrész, így bizonyos is, hogy onnét származik. Más a helyzet a „notum sit omnibus” kifejezéssel. Noha fentebb bizonyítottuk, hogy ez a „perhibeo” ige visszaadása miatt fordul elő Anonymusnál, kétségtelen, hogy az okleveles gyakorlatban e kifejezést csak a XII. században találjuk (Szilágyi L.: i. m. 41), noha töredékesen megtalálható a XIII. században is. Nehéz persze abban dönteni, hogy egy, a jelenkorban is szokásos formulának („Adatik tudtára mindenkinek, akiket illet”) mekkora jelentőséget tulajdoníthatunk, mint ahogy más ilyenekkel is kétségeink lehetnek (pl. „pacifice et feliciter” SRH I. 68: békében és boldogan), nem tarthatjuk lehetetlennek azonban, hogy Anonymus itt tényleg régibb kifejezéseket, terminológiát használ, ami a régmúltról, a magyar pogánykorról írva kötelező is lehet. Ha a szerző valóban királyi jegyző volt, akkor az okelvéi átírásoknál gyakran találkoznia kellett régibb szövegekkel (oklevelekkel) és ha többen azt állítják, hogy archaizált (ezt nem csak Szilágyi mondja, bár ö elsőként), akkor természetes, hogy e szövegekből nyert tapasztalatait felhasználta munkájában. Röviden: Szilágyi diplomatikai összeállításához az előbbiekben tett kiegészítéseink arról tanúskodnak, hogy Anonymus IV. Béla jegyzője lehetett - ha persze valamelyik királyunknak egyáltalán jegyzője volt. Fentebbiek után - ha sikerült bizonyítanunk, hogy Anonymus műve a XIII. század hetvenes éveiben íródott, s ha sikerült bizonyítanunk, hogy a Szilágyi által kiemelt jellemzők is a XIII. század közepére utalnak - talán felesleges is lenne taglalnunk azokat az érveket, amelyek ettől eltérő időpontot kísérelnek bizonyítani. Mivel azonban ezek az érvek mégis felmerültek az Anonymus-irodalomban, szükséges foglalkoznunk 144
