Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége II. (tanulmány)

Csóka J. L. viszont II. Géza-kor előtti időre nem gondol e hely szövegezése kapcsán (Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 362). Mályusz véleménye szerint ez a rész az ösgestából származik (Mályusz E.: Johannes de Thurocz II. Commentarii I. 327, 331). Akárhogy is van, Anonymus ezt a helyet megismerhette a korábbi szerkesztésből is, de megismerhette Ákos mester összeállításából is. Esetünkben ez nem lényeges, lényeges az, hogy Anonymusnak a helye a krónika szövegezéséhez áll legközelebb, annak átvétele, nem pedig valami oklevélformuláé. Természetesen az olvasott krónikaszövegből ki kellett hagynia a Magyarország elleni támadást, a mindenható isten haragjával való fenyegetőzést (pogány korba az nem illik), ennek helyébe beiktatta az Aranybulla 1231. évi kiadásának kifejezését (confringere voluerint, meg akarnák sérteni, Marczali H.: A magyar történet kútfői i. m. 142). Ez annyiban kronológia értékű, hogy leírása az Aranybulla 1231-es megfogalmazása előtt nem valószínű, ugyanakkor rávilágít Anonymus munkamódszerére: forrásai meglehetősen szabad, de természetes kezelésére, s nagyjában arra is, hogy mindent olvasott, amit az időben olvasni lehetett. Mindenesetre azt a következtetést, amit Szilágyi annak idején tett, e formula alapján nem tehetjük, legfeljebb egyet tehetünk: e hely nem kronológiai értékű. Nem kétséges, hogy Anonymus e fogalmazása egy régibb krónikából merített, legyen az akár az ösgesta, akár a XII. századi változat, vagy éppen Ákos mester összeállítása.

Nagyon röviden végezhetünk Szilágyi (és mások) azon érvével, hogy Anonymus művére a „presens pagina” kifejezést használja (SRH I. 87). Ez az oklevelekre alkalmazott kifejezés ugyanis folyamatosan fordul elő a XIII. században is (ld. pl. RegArp. 2355.1273-ból, stb. stb.). Csóka J. L. ugyan ezt a kifejezést úgy érti, hogy nem érthető az oklevélgyakorlatra, dehát mégiscsak arra érthető, ha itt könyv értelemben szerepel is (Csóka J. L.: i. m. 438). Mi több, megint csak Anonymus egyik sajátsága, amikor oklevélnek nevezi művének egyik lapját (amit egyébként rögtön ezután opus, műként említ). Vajon miért annyi az oklevelekre utalás?

Azzal kapcsolatban, hogy Anonymus csupán nevének kezdőbetűjével jelöli meg magát, tehát siglát használ, Szilágyi is úgy vélekedik, hogy az- csak a XIII. század elején „kezd divatba jönni” (Száz. 1937. 32). Valóban, a siglák használata az egész XIII. században, meg később is általános, foként a levelezésben. De oklevelekben is találkozunk siglákkal, királyok és főpapok nevének rövidítéseként is. Itt csak két példát idéznénk. Ákos mester, óbudai prépost, a történetíró nevét szinte következetesen sigla jelöli (RegArp. 1269, ebben a damus pro memóriában Béla király nevét is sigla jelöli; 1591, 1650, 2169, 2305, vö. Gárdonyi A.: Budapest történetének okleveles emlékei I. Bp. 1936. 33, 96, 99, 117) és majdnem kizárólagos a siglák használata Benedek esztergomi prépost leveleiben a XIII. század végén (MStrig. II. nr. 434—436). Mivel Anonymus bevezetése, amelyben a R és az N. siglát használja, tulajdonképpen levél, természetesen itt az utóbbival és a hasonlókkal hozhatjuk párhuzamba, ez azonban a dolog lényegén — vagyis hogy a Gesta a XIII. század második felébe tartozhat - nem változtat. A siglák azonban egy sajátos kifejezésben szerepelnek a szövegben, legalábbis egyikük: P dictus magister. E szerénykedő formula párhuzamait Jakubovich E. állította össze (P. mester. Adalékok az Anonymus-kérdéshez. Klebelsberg-Emlék- könyv. Bp. 1925. 169 kk.), aki ezzel azt is bizonyította, hogy az illető helyen nem praedictus „fent említett” olvasandó. Szilágyi arra mutat rá, hogy ezt a szerénykedő formulát a XIII. században a ciszterci rend kisajátítja (Száz. 1937. 2, 3. j.), ugyanakkor magyarországi adatokat csak a XIII. századból ismerünk, az'elsőt 1221-ből (uo. 32-3)! Ez természetesen azt is jelenti, hogy a dicíus-szerkezet megléte Anonymusnál nem támogatja a Gesta keletkezésének a XII. század végére, 1200 körűire való helyezését, azonban ezzel a szerkezettel egyéb bajok is vannak. Ezt a szerénykedő formulát ugyanis a szerzetesrendekben használják, a példákban egymást követik a dictus abbas-ok, az apátnak mondottak. Csóka J. L. ebből azt következteti, hogy Anonymus iskolamester, mégpedig pannonhalmi iskolamester lett volna (ItK 1976. 193 kk., vö.

138