Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége II. (tanulmány)
Csapodi Cs.: Az Anonymus-kérdés i. m. 136 kk.), azonban a királyi kancelláriában világi papok szolgáltak (Fejérpataky L.: A királyi kancellária az Árpádok korában. Bp. 1885. 56 kk., Hajnal I.: írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Bp. 1921., Mályusz E.: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 57), így a dolog éppen fordítva áll, mint ahogy Csóka gondolja. Anonymus a királyi udvarból nem térhetett vissza a monostorba (így Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 481), legfeljebb beléphetett volna a szerzetbe. Csóka ezt igazolni kívánó párhuzamai a félbeszakadt karrierekről tévedésen alapulnak, s egyébként is nehezen lehet elképzelni a Gesta ismeretében egy pannonhalmi szerzetest íróként (vö. Szűcs J.: Száz. 1973. 829, l.j). Adicíus-szerkezettel kapcsolatos zavar azonban nem változtat azon a tényen, hogy alkalmazásával csak a XIII. században számolhatunk Magyarországon, így a Gesta keletkezési időpontjának meghatározásakor ezt kell figyelembe vennünk. Kronológiai értékűnek tartja Szilágyi azt a körülményt, hogy Anonymus egykori királyát gloriosissimus, legdicsőségesebbnek nevezi. Mint írja: „A III. Béla alatt kelt oklevelekben a „királyi felséget” már kizárólag ezzel a címmel jelölik” (Száz. 1937. 35), s ezt a korábban rendszertelenül előforduló jelzőt a XIII. században az illustrissimus (kiváló, de tulajdonképpen felséges) cím szorítja ki (uo. 36). Azonban legdicsőségesebbként említi V. István 1970. júl. 26-án, Helemba-szigetén kiadott oklevelében apját, IV. Bélát: „clare memorie domini B. regis gloriosissimi” (RegArp. 1941., MStrig. I. nr. 745), az sem tekinthető lényegtelennek, hogy ez meglepően hasonlít Anonymus „boné memorie gloriosissimi Bele regis” kifejezésére. Még kevésbé lényegtelen, hogy ezt a jelzőt megtaláljuk Kézai Simon Kun Lászlónak írott ajánlásában, tehát ugyanabban a szerepben, mint Anonymus Gestájában: „Invictissimo et potentissimo domino Ladislao tertio gloriosissio regi Hungarorum magister Simon de Keza...” (SRH I. 141, III. Lászlónak, a győzhetetlen és hatalmas úrnak, a magyarok dicsőséges királyának Kézai Simon mester). Az anonymusi jelző legközelebbi párját tehát Kézainál találjuk meg, hacsak nem akarjuk azt állítani, hogy a Gesta szerzője minden kifejezését az oklevelekből írta ki. Anonymus Horvátországot egyetlen említésekor Crouatia néven jelöli (SRH I. 87). Szilágyi ennek az alaknak az előfordulásait II. Géza korától 1202-ig követi (Száz. 1937. 36-7). A királyi titulatúrában ez a név gyakran szerepel, s a XIII. század későbbi időszakaiban is olyan változatos formában, mint ahogy korábban is. Ennek példájaként álljon most itt csak néhány olyan alak, amely a Gestában használthoz közelesik: 1249: Chrowachie (RegArp. 902, MStrig. I. nr. 485) 1249: Chrowacie (RegArp. 903, MStrig. I. nr. 486) 1252: Crowacie (RegArp. 978, MStrig. I. nr. 512) 1255: Chrowachie (RegArp. 1046) 1271: Crowacie (RegArp. 2107, MStrig. I. nr. 759; RegArp. 2086) 1274: Crowacie (Regarp. 2556) 1275: Crouacie (RegArp. 2601) 1276: Crouacie (RegArp. 2723) 1279: Crouacie (RegArp. 2989) Ebből az igen elnagyolt összeállításból is látszik, hogy az a forma, amely Anonymu- séval leginkább kapcsolódik, a XIII. század hetvenes éveiben válik gyakorivá. Mivel egyébként Anonymus a - ti - hangkapcsolatban felváltva használja aíésc jeleket, a Crouatia - Crouacia különbségnek nem tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget. Szilágyi elemzése alapján a Gesta társadalmi rétegződése a következő lenne: Primates, principes, ionagiones nobiles milites servientes civiles 139
