Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Villányi László: Szellő, Vétek, Fiam, Madarak, Jelek (versek)
VILLÁNYI LÁSZLÓ Szellő Mondogatsz-e még magadban: csupán emlékeiben száguldó, komor, törődött ördögszekeret; mára kusza anyaghalmaz, mozdulatlan tűri az időt, magyarázat nyugalmat nem ad; pedig fölöttébb leleményes, végiggondol minden helyzetet, bölcsessége, az határtalan; de mért pont neked panaszkodom, hisz létté tettél, órákra is, és létezhetek, ha úgy akarod. Vétek A lány arca olyan volt, amilyen csak szülés után lehet, felém a járdán, ekképpen tolta első gyermekét; többnyire az elhangzott mondatokat bánja meg az ember, mert méltatlanok vagy idegenek, keserű éjszakát vetítők; ám azért, amit akkor nem mondtam, megvetendő vagyok szintúgy, hiszen elmaradt köszönetem a ragyogásért.
/
