Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Villányi László: Szellő, Vétek, Fiam, Madarak, Jelek (versek)
Fiam Újra meg újra elámulok kedvén: ahogy reggelente kiugrik az ágyból, s mohón birtokba veszi a világot; „a ruhának a vasalás a mese” - tanítgat, s én hinni szeretném: lehetek még méltó tanítványa. Madarak Cinke az aszfalton - véletlen lehet csupán, mindhiába látom: nem éri féreg, ott veszti nedveit; a madarak nem érkeznek szétomolva, tollúk színt vált idejük jöttén, s a földben továbbhull mindegyik. Jelek Valaha ismertük lelőhelyét, körötte megneveztük a fákat, s volt feleletünk a rigónak; tökéletes elméletet alkottunk, milyen jeleket szórjunk mögénk, hogy alkalomadtán vezessenek; most azokat esszük mohón, rúgjuk, tapossuk a földbe, naponta veszejtjük utunkat.
/
