Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Ambrus Lajos: "az ütött résen tovább"
Az élet attól élet, hogy fertőzött. * A mi kis kompromisszumaink margójára: „Mi igazán jót akarunk, csak nem túlságosan.” - „Szóval, akkor kvitt.” * Kurva egy panasz, már bocsánat a szóért. Bájaink fakulnak: amit ’45 után kellett volna az asztalra tenni, ’56 után s később ugyan mitől is kapták volna meg ugyanazt a sexi aurát? Megkésett sztriptízek melankóliája. Avagy a türelmes remény, hogy a jó kurvához hozzáöregszik az idő. * Semmi nem tud úgy keresztrefeszíteni, mint az anyanyelvem. S ebből nincs feltámadás, se meghalni nem lehet tőle, nem lehet. Csak lógni muszáj. AMBRUS LAJOS „az ütött résen tovább” A 70 éves Mészöly Miklósnak (M. köpönyege alól) Szüntelen helyzetgyakorlat, M. idevágó, drilles szóhasználatával gimnasztika (0., a másik mester csuklógyakorlatot mondana); - nos, legyen. Legyen mondjuk egy kert senkifóldje, mint a létezés díszlete és néhány rothadó, lassan szétolvadó körte a napsütésben, amint kanyarodó rajban csapnak rájuk a darazsak és mohó nyüzsgéssel, barna sebként lepik el a nyálkás, takonyszerű gyümölcshúst; a megsemmisülés látványa, pontosan értsük és dolgozzuk fel e látványt. Ám a kép sarkában, pannon derű, bazaltkő-halmon gyík-család napozik. Új noteszlap, új „tágasság”, új harmónia, új családi munkamegosztás, új kamera. Aztán átolvasva a gyík-família órákon át figyelt és rögzített viselkedési kódexét, a mozdulatokat, az éles ritmusváltásokat, az elképesztően finom kommunikációt és a hihetetlen szí- neváltásokat - váratlan rossz érzés a gyomor körül. Dejá vu. Riadt keresgélés itt-ott: naná, M. már réges-rég beszélt a gyík-motív-ról és ennél jóval drámaibb formában — a Saulus kulcsjelenetét egy befogott gyík hosszas tanulmányozása során oldotta meg. Vagy: legyen mondjuk egy kert, mint a létezés díszlete, 3
