Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus III. (tanulmány)

Magyarország Története A rézkor (III. 2.): „Miközben az Égei-tenger partvidékén és Kisázsiában kialakult a korai bronzkori civilizáció, azalatt a Balkán félsziget belsejében, a Kárpát-medencében, majd a környező területeken megindult a kőrézkori fejlődés”. ... Az Alfóldön a rézkor legrégibb fokozatát megtestesítő tiszapolgári kultúra embere a késői tiszai csoportok egykori földművese.”... „A korszak végén új, észak-balkáni - Al-Duna vidéki népelemek - részleteiben még nem tisztázott - behatolása és a helyi lakossággal való összefonódása révén látszólag zökkenőmentesen kialakult a java rézkori bodrogkeresztúri kultúra’... „A korszak temetőiben megjelennek a rézfegyverekkel ellátott férfiak.... E családok kiemelkedő gazdagságáról ugyanazon temetőkben az arany ékszerekkel eltemetett asszonyok tanúskodnak.” ... „A »papkirályoktól« és a harcosok rétegétől vezetett bodrogkeresztúri nép hódító törekvéseit teijeszkedése jelzi. Hatalma csúcsán csoportjai tűnnek fel a közlekedési és stratégiai pontokon; az Ipoly völgyében, Budapest térségében, valamint Erdélyben, a Maros mentén” (Bóna).

Helyezzük be a tudomány tisztázatlan részleteibe Gomárnak európai megjelenését. Ovidius szerint (Metamorphosen 1.80-89) Japetos fia a Föld népéből, mely nyers és képzetlen volt, új, felékszerezett embertípust hozott létre. Ez volt a világ arany korszaka.

Ha hihetetlenül hangzik is, a másodszülött Magog országa, akiktől a mostani szkíták a magorok származnak, Délnyugat-Kisázsiában határozható meg Gomartól nyugatra, a Hermus (ma Gediz Nehri) folyótól délre az ókori Mysia, Lydia, Caria, Lycia helyén.

„Magog a mostani szkíták, azaz magorok ősapja volt”, mondja Josephus saját korára vonatkoztatva, de Magog utódjainak nevével adós marad. A kifejezés értelmében nem egészen világos, mert a mostani jelző arra utal, hogy régiek is voltak, akiket még nem magorok-nak hívtak, tehát ezek még nem régen léteznek. - Következtetve, „a mostaniak” nem azonosak a régi szkítákkal, csakúgy, mint az egykori gomorok sem azonosak a galatákkal. Mikor, hogyan kapcsolódtak a magorok a skytákhoz?

Segítségül kell hívnunk Herodotot a Kr. előtti 5. századból, aki ugyan a magorokat nem említi, de részletesen foglalkozik a szkítákkal, ha ősi lakóhelyüket nem is határozza meg. A massagéta nyomás a hatniták hatalomvesztésével és egy részük nyugatra nyomulásával áll összefüggésben, mire a helyi nép egy része kivándorlásra kényszerül. Majd a honkeresőkből üldözők lettek, akik elől a kimmérek (a magyar monda gímszarvasa) a Kimmer-Boszporuszon keresztül régi hazájukba, Kis-Ázsiába menekültek, ahol felmorzsolódtak.

A szkíta elődök átkeltek a Dunán, elfoglalták a kimmérek területeit, egyesültek a visszamaradt lakosság asszonyaival, a szarvasünőkkel.

Bartók Béla: Cantata Profana (2. verászak):

Az erdőket járta / És vadra vadászott / Kilenc szál szép fiú. / A vadra vadásztak; / Annyit barangoltak / És addig vadásztak, / Addig-addig mígnem / Szép hídra találtak, / Csodaszarvasnyomra, / Addig nyomozgattak, / Utat tévesztettek, / Érdő sűrűjében / Szarvasokká lettek: / Karcsú szarvasokká váltak / Erdő sűrűjében.

Herodot első skyta eredettörténete (4.5) ezen eseményekkel azonosítható, miszerint Zeustól (akiből sok volt) és a Boristhenes leányától származott T(h)argitaos, akinek neve az erdélyi Hargitá-ban követhető. Ennek fiai voltak Lipoxais, Arpoxais és Kola- xais. A három fiú utódtörzseit együttesen egy későbbi királyuk után skolotok-nak, míg a görögök skythák-nak nevezték, mondja Herodot (4.6), ami arra mutat, hogy Thargitta utódai magukat nem nevezték se skythának, se magomak. Anonymusnál találunk hasonló példát a honfoglalás idején, mikor a magyarok önmagukat magyaroknak vallották, a szomszéd népek hungarusoknak nevezték őket.

Származhattak-e a Magorok a kisázsiai tengermellékéről? Ezekiel könyvének Jövendölés Góg, Magóg királya ellen című fejezetében (38-39.) találjuk (39.6): Tüzet bocsátók Magógra és a biztonságban élő szigetlakókra. Tekintsünk el a látomás tartalmi kronológiájának elemzésétől, - megírásának időpontja a babyloni fogság ideje a Kr. e.

1139