Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus III. (tanulmány)
földrajzi név társaságában, mert mint az antik írások mondják, Japhet utódai, Európát vették birtokukba. - A Gomer név más kiejtési formával a kimmer népnévvé is alakítható, akiknek történetét Herodottól isméjük első kézből (IV. 11—12). Országukban nézeteltérések, majd testvérharcok voltak, s egy részük a Tyras (mai Dnjester) folyó mentéről elmenekült a skyták, azaz Japhet másodszülött fiának, Magomak utódai elől, akik viszont a massagéták nyomására hagyták el lakóhelyüket. — A magyar mondák szarvasűzését helyettesítsük be a kim- gímszarvas, a kimmerek űzésével. Gomar és Magor testvémépek voltak. Valamikor közös pátriájuk, azaz apaországuk vagy anya- földjük kellett, hogy legyen. Nyomozzuk vissza a múltba, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a bibliai eredet nem véletlenül került a középkori krónikákba. c) SAMARIA Menjünk vissza az özönvíz történetéig, ami úgy a Bibliából, mint a Gilgames-eposztól ismert. Tegyük a „Paradicsom”-ból történt száműzetés színhelyét a Káspi-tenger keleti oldalára, ahol valamikor hatalmas öntözéses kultúra virágzott, amit az ember arca verejtékével teremtett meg. (Mezopotámia, mint az özönvíz színhelye reális meggondolással nem jöhet szóba, mert az áradat a bárkát a tengerre sodorta volna ki.) Majd hajóztassuk át Noét kiteijedt rokonságával, - akik már Adámtól kapták állatneveiket, azaz nemesi rangjukat -, a Káspi-tengeren át az Ararát szőlőművelésre alkalmas déli oldalára, magától értetődően, annak nem a legmagasabb csúcsára. Egyeztessük össze az ismert adatokat. „Noé nemzette Szemet, Hámot és Jafetet” (Gén. 5.32). Majd közvetlen folytatás (6.1—4): „Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek, az Isten fiai látták, hogy az emberek leányai hozzájuk valók. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. ... Óriások éltek akkor a földön, amikor az Isten fiai az emberek leányaival összeházasodtak és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei." Jós. (1.4.1): „Noé fiai leszálltak először a hegyekből (az Ararátról) a síkságra, elhatározva, hogy ott fognak lakni, s másokat is rábeszéltek, hogy kövessék őket. A síkság neve Sennaar.” összegezve: Noénak, az uralkodónak fiai a nép leányaival új etnikumot hoztak létre. Az emberekről, akiknek a leányai szépek voltak, a múlt század közepéig a történelemtudomány semmit sem tudott. Megnevezésük a magánhangzó nélküli ékírás megfejtése alapján J. Oppert-től származik, „anélkül, hogy erről a titokzatos népről többet tudott volna, mint hogy létezett”, íija Helmut Uhlig: Die Sumerer című munkájában, egyik fejezetének Sumer - egy hypotézis címet adva. A név tehát csupán közös tudós megegyezéssel keletkezett, s a szumér probléma még messzemenően megoldatlan. - Vajon nem Oppert névadása vezette félre a kutatást? Nem nevezhetnénk Sumeriát éppen úgy Samáriának, melynek lakói mint történelmi nép még a római időkben is ismertek voltak, s városuk neve ma is megtalálható az Euphrátes partján? Hogyan kapcsolódik a szumér, (továbbiakban) a szamáriai nép története Josephus elbeszéléséhez, akitől a Bibliának, a zsidók összegyűjtött szent iratainak tudományos feldolgozása származik, s akire a magyar krónikás is hivatkozik? Vegyük kiinduló pontnak, hogy a vízözön katasztrófáját, a tudatos emberirtást túlélő Noé azonos nyelvet beszélő három fia az Aratát hegyvidékéről lejött a termékeny Folyamközbe. Itt azonban egy közbevető magyarázat kívánkozik. A bibliai, csakúgy mint a görög mitológia nevei kezdetben egyes személyre vonatkoztak, majd később megszemélyesített törzsnevekké váltak, tehát folyamatosan több generációhoz tartoztak. Vajon a Folyamköz népe minden ellenállás nélkül fogadta az északról jövő hódítókat? Nem az történt, ami az egész Bibliai történetben ismétlődik, hogy a legyőzött férfiak elmenekültek, visszahagyták asszonyaikat a győzőknek, akik csak az emberek szép leányait hagyták életben, velük jogtalan utódokat létrehozva? - Szamária neve, Sam + Ária összetett szó, ami arra ac(ja a gyanút, hogy a megelőző ún. el-obedi kultúra 1135
