Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus III. (tanulmány)

az Árják országa volt, s az első szótag Sem nevét viseli, aki először uralhatta a területet. Másik lehetőség, hogy Noé ismeretlen nevű fia a hódoltatott Samária népről kapta a Sem nevet. A mai Arábia térképeken Shamira, Shammar területnevek őrzik az eredeti formát. Az ária nevű népet a mai tudomány a perzsákkal, majd az indogerman nyelv- elmélettel hozza összefüggésbe, vagyis ugyanoda helyezi, ahol Josephusnál Szem utódjainak lakhelyét találjuk, az Euphrates és India között (1.6.4), ami lehetséges, de alapjában bizonyíthatatlan elképzelés, önálló Áriaország nem ismert, de összetételben megtaláljuk a Hung-ária, Bulg-ária, Dzsung-ária mai országnevekben.

A föld leányaitól származó utódok, a bibliai óriás félvérek a hódítókkal nem voltak egyenrangúak, anyaországukban alattvalókká, s a hódítók teherhordó számárává váltak. - Egy adott időpontban, (a pontos részletek elemzése túlmegy a jelen munkán), Szamária jog nélküli, terhet viselő keveréknépe elmenekült vagy elvándorolt, amire a nevek utalnak. A Kis-Ázsiába érkezetteknek - itt hamarosan túlnépesedés kellett, hogy bekövetkezzen - a tengerre szállás adott további lehetőséget. Véletlen-e, hogy az Égei-tenger legközelebbi szigete a Szam-os nevet kapta, majd a távolabbi Krétán új, magas fokú kultúra kezdődik, ahol Szamária nevét még ma is őrzi egy völgy?- A Tigrisen túl keleti irányban, a hegyeken át (Pro/medea) le lehetett jutni a termékeny Turáni-Alföldre, ahol az Ezeregyéjszaka meséinek kiinduló városát, Samarkand-ot találjuk, amiből a magyar nyelvben a szamár kan, azaz a hímnemű szamár megnevezést olvashatjuk ki, tehát ide csak férfiak érkeztek, akik a helyi lakosság leányaival hoztak létre utódokat. Innen a Káspi-tengert északról megkerülve egy volgai átkelőhelyen találjuk Samarra városát, még nyugatabbra a Dnjeperbe ömlő Sam-aria folyót.

(Magyarország Története (l.III.l.) Magyarország területén az újkókor és rézkorszak határidején a Szamos forrásvidékétől nem messze „a Marosmenti Tordoson teljes gazdagságában bontakozik ki az új déli néphullám anyagi és szellemi kultúrája. Tor- dosi edényeken, cserepeken, orsógombokon olyan piktografikus bekarcolt jelek fordulnak elő, amelyek az egykorú mezopotámiai jelrendszerre emlékeztetnek” (Bóna István), Ezek felismerése a múlt században Thorma Zsófia érdeme.

Magyarország Története (1.III.2.) A rézkorban a tiszapolgári és a bodrogkeresztúri kultúra új hódítókra enged következtetni. „Az i. e. 22. század körül indult meg az eurázsiai sztyeppek törzseinek első európai jelentőségű vándorlása és szétszóródása. A 3. évezred utolsó harmadában a Dnyeper és az Urál folyók között, valamint a Kaukázus északi előterében új nagy kultúra körvonalai bonatkoznak ki. Hordozói pásztortörzsek voltak, az európai történelem első ló- és szarvasmarhatartó népe.” ... „(Kárpátmedencei) halomsírjaik pontosan megegyeznek a keleti anyaterületeken találhatókkal. Különösen jelentős e tekintetben a rendkívül ritka sírmellékletek közt előforduló kaukázusi ezüst (először a Kárpát-medencében) hajkarika-spirálisok feltűnése.” ... „E keleti pásztorok történelmi szerepét a túl kevés ásatási adatból legfeljebb sejteni lehef. ... „A harci főnökök hatalma az új területek meghódításával nyilván tovább emelkedett. ... A »harci vezetők« kifejezést ugyanis ebben a korszakban még szó szerint kell értelmezni, ritka közöttük a 180 cm-nél alacsonyabb, és gyakori a 190 cm-es óriás” (Bóna). Halomsírjaikat a Tisza és a Szamos közötti területen találjuk.

Nem kínálkozik-e a lehetőség, hogy a késő neolitikumban, majd rézkorban a Tiszántúlon és Erdélyben letelepedett nép a Folyamközből két hullámban elmenekült árja-szamáriai népréteggel, köztük a népmesékből ismert óriásokkal lenne azonos?

Továbbá, véletlen-e, hogy egy a történelem folyamán Szamáriának nevezett ország neve a magyar nyelvben egy patás állatot, a szamarat jelenti? „A szumérok fejedelmi sírjaiban a Kr. előtti 3. évezred közepe táján pazar kivitelű kocsikat találtak s mert a ló még ismeretlen volt, a keleti hegyvidék vadszamarai képezték a fogatot. Ezek neve a szumir nyelvben Onager volt”, írja a francia archeológus J. C. Marqueron: Mesopotamien című munkájában. A természettudós B. Grzimek (Tierleben 12. Band) mondja a következőket: „Az onager ma északperzsiai hazájában is kihaló félben van. Ukrainá- ban a 12. században még gyakori volt, míg jelenléte a múlt század első felében már

1136