Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Gyurácz Ferenc: Igazi populisták (A múlt század végi amerikai farmermozgalom) (tanulmány)
Taubenecket, Weavert, Allent és másokat ez a kérdés nem érintette meg; ök az adott keretekben gondolkodtak, és győzni akartak, minél előbb. A *96 júliusában megtartott viharos konvención, némi manipuláció segítségével, sikerült keresztülvinniük akaratukat. A konvenció elfogadta közös elnökjelöltnek a demokrata Bryant, s bár az alelnökjelölt személyében nem sikerült megállapodni, kimondatott a fúzió a demokrata párttal a „szabad ezüst" alapján. A populista párt szögre akasztotta az Omahai platformot, és ezzel megásta a saját sírját. Ráadásul a fuzionisták számítása nem vált be, mert Bryan a választást elveszítette a (soha nem látott méretű, költséges kampányt folytató) republikánus jelölttel szemben. Üt Az utóbbi évtizedek amerikai történetírása lényeges dolgokban sem ért egyet a populista mozgalom értékelése során. Érdemes egy-egy pillantást vetnünk az értelmezés két főirányára, mivel - miként az angol politilógus, Margaret Canovan írja - „nemcsak az amerikai populizmus, hanem általában a populizmus interpretációjában ugyanezek a variációk fordulnak elő.” Az egyik végletet Richard Hofstadter először 1955-ben megjelent könyve képviselte, amely azt igyekezett bizonyítani, hogy a farmerek mozgalma a 20. századi jobboldali radikalizmusok egyeneságí elődje, jellegzetes proto-fasiszta jelenség. E prekoncepció jegyében a szerző jórészt a populista vezetők szóhasználatának és eszméinek vizsgálatából vonta le következtetéseit. Úgy vélte egyfelől, hogy az évszázados előzményekre visszatekintő „agrárius mítosz” volt a mozgalom fő ösztönzője, másrészt hogy a populizmusban a sötét gyanakvástól és a dühödt idegen- ellenessé gtől a harcias nacionalizmusig sokféle gonoszság megtalálható volt, amit a mozgalom egy-két vezetőjének későbbi(!) nézetei is bizonyítanak. Nem nagyon látszott zavarni a történészt, hogy a szervezkedést kiváltó olyan tényezők, mint a valóságos uzsorások, a valóságos adóterhek stb. nem sorolhatók az „agrármítosz” körébe, és hogy egy ily kevéssé ideologikus mozgalom kapcsán aligha lehet nagy jelentőséget tulajdonítani például a Shylock-motívum előfordulásának egyes populista szövegekben. És vegon egy ennyire gyakorlatias, a legközvetlenebb értelemben létkérdésekkel foglalkozó szerveződés esetében van-e különösebb értelme vizsgálgatni, és mérvadónak tekinteni, hogy a plutokratákat ostorozó dokumentumokban hányszor fordul elő egyik vagy másik - doktriner-liberális fülekben rosszul csengő - kifejezés vagy szó? (Érdekes, hogy a mellesleg zsidó vallású jeles történész, Norman Pollack ugyan elvégzett egy ilyen minuciózus számítást, de még ennek alapján is arra jutott, hogy tompítania kell Hofstadter antiszemitizmus-vádját. Amely azért, s ezt hozzá kell tenni, nem volt olyan félelmetesen éles, hiszen Hofstadter hangsúlyozta, hogy, úgymond, „teljességgel verbális” jellegű antiszemitizmust vet a farmervezetők szemére, amely sem a taktika, sem a program szintjére nem emelkedett. Aligha vetjük hát el nagyon a sulykot, ha - mai magyarként megedződvén az ilyen típusú vélemények értelmezésében - úgy véljük lefordíthatni e kifogást, hogy a farmerek hébe-hóba ki merészelték ejteni a „zsidó” szót, és nem rejtették véka alá, hogy hasonlóan bizonyos konkrét nemzsidókhoz, bizonyos konkrét zsidókat (korántsem irracionális etnopszichológiai, hanem konkrét gazdasági, morális stb. okokból) nem kedvelnek. A máskülönben müveit és választékos Hofstadter (és mások) egyoldalú figyelme - miként arra Margaret Canovan rámutatott - a szá- zadközepi liberális amerikai értelmiség közérzetével volt összefüggésben. E réteg tagjainak az európai fasizmusok bukása után, McCarthy szenátor működése idején az Egyesült Államokban kellett szembenézniük egy erős jobboldali kurzussal, amely az amerikai lakosság széles tömegeinek egyetértését bírta. E tapasztalat megerősítette elitista ellenszenvüket a tömeggel és a tömegmozgalmakkal szemben, s ez az érzület szükségképpen átszínezte a múlt tömegmozgalmainak értelmezését és értékelését is. Hozzátehetjük még, hogy Hofstadter, miközben a sötét reakció erejének láttatja a farmerek mozgalmát, azt igyekszik bizonyítani, hogy annak követelései a századfor1114
