Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Gyurácz Ferenc: Igazi populisták (A múlt század végi amerikai farmermozgalom) (tanulmány)

sítse, hanem olyan dollárban kell visszafizetnie a kölcsönt, amelynek kétszer akkora a vásárlóereje mint azé az elértéktelenedett pénzé volt, amelyben a kölcsönt felvette. Ezért hát míg a pénzkibocsátás csökkentése áldás volt a bankár-hitelezőknek, szörnyű és kizsigerelő teherként jelent meg a nemzet termelő-adósainak.’’ Az aranyárfolyamhoz igazított fizetőeszköz mellett persze komoly közgazdasági érvek szóltak, mindazonáltal a gyorsan növekvő népességű és nagy hiteligényű Egyesült Államokban könnyen indokolni lehetett a növekvő pénzkibocsátás, a dollár belső értékének csökkentése, az inflációs pénz iránti szükségletet is. Ezt tette a Greenback mozgalom (a.m. „zöldhasú”), amely monetáris elméleteit komoly társadalomkritikává fejlesztette, és mintegy örökül hagyta a bontakozó populista mozgalom számára. Ide tartozik még az ún. szilverizmus kérdése is. A később „1873 bűneiként emlegetett törvény megszüntette az ezüstből való pénzverés lehetőségét, és a kizárólagos aranyalapra helyezte a nemzeti valutát. Csakhogy a nagy nyugati ezüstbányák megnyitása épp erre az időre esett, és létrejött a szilverista (ezüstpárti) irányzat a szabad és korlátozatlan ezüstpénz-ki bocsátás érdekében. Ez az inflációs pénz egy fajtája lett volna, s mintegy középutat jelentett volna az arany monometallizmus és a keményfémalapot elvető Greenback-esek „parancspénze” (fiat-money) között. A populista mozgalom hamar fölvette követelései közé.

A mozgalomnak Nyugaton és Délen jó néhány bölcsője ringott, de közülük a texasi volt a legfontosabb. Itt alakult ki legszélesebben és leggyökeresebben a mozgalom sajátos kultúrája, amely a gazdasági nehézségeitől sarkallt farmert képessé tette a határozott fellépésre érdekeiért. Mert - ahogy Lawrence Goodwyn figyelmeztet - „A lázadó mozgalmak nem a »nehéz idők« termékei; hanem a lázadó kultúrákéi. A »nehéz idők« demoralizálják az embereket, a koherens politikát még nehezebbé teszik, mint a rendes idők. A terményvisszatartási rendszer egy nemzedék alatt milliókat tanított meg erre a politikai tényre. Másfelől, a hatékony lázadó kultúrák reményt nyújtanak az embereknek. És ebből a kiindulópontból nézve, a politikai mozgalmak lehetségesek - különösen, ha nehezek az idők.”

A „hatékony lázadó kultúra” a nyolcvanas évek közepén formálódott a texasi farmerszövetség találkozóin, a sokezres táborozásokon, a július 4-i „Alliance Day”-re kilométeres sorokban vonuló trénszekereken, a tábortüzek lángjainál, a piknikeken és ökörsütéseken, de a vidéket módszeresen járó szervezők előadásain, a közös vállalkozások tervezésekor is. Az együttlét élményeiből, a közös sors (s a sorsközösség) átéléséből közös akciók következtek. Texas farmerei beszerző és értékesítő szövetkezeteket hoztak létre. Farmerszövetségi gyapotraktárakat létesítettek, hogy csökkentsék kiszolgáltatottságukat a szeszélyesen változó piacon. Sikerült is nyélbe ütniük néhány előnyös gyapoteiadást, 89-ben pedig eredményesen szálltak szembe a nagyhatalmú juta- tröszttel. Mindez erősítette önbizalmukat, de lényeges változást nem hozott a sorsukban. A kedvező hitel égető hiánya megmaradt. A szövetkezeti mozgalom ugyanakkor fontos tudatformáló szerepet töltött be. Rávilágított, hogy a függőség megszokott formáin túl lehet lépni, egyéni önbecsülés, kollektív önbizalom forrása lett, s a későbbi politikai szerepvállalás iskolájának bizonyult az 1891-ig terjedő években.

De már nemcsak Texasban, hanem Kansastól Észak-Karolináig a Nyugat és a Dél számos agrárállamában. 1886-ban ugyanis színre lépett Charles W. Macune, a kitűnő szervező és kreatív gazdasági gondolkodó, aki kezdeményezte a mozgalom országos méretűvé szélesítését, s ennek érdekében hatalmas előadói kampányokat indított. Megbízottai 5 év alatt 43 amerikai államot jártak be, és mintegy 2 millió farmercsaládhoz jutott el a szavuk. Macune a texasi szövetséget egyesítette több más állam kisebb farmerszervezetével, létrehozva a sokszor változó nevű, de leggyakrabban Nemzeti Farmerszövetségnek (National Farmers’ Alliance) nevezett organizációt. (Amely azonban csak a déli farmereket egyesítette, noha kapcsolatban állott az északnyugatiak hasonló szervezetével.) Az invenciózus vezető nagyralátó gazdasági tervei közül a texasi tőzsde valósult meg, amely a farmerek érdekeit lett volna hivatva szolgálni, de kétévi kísérletezés után, tőkehiány miatt kudarcot vallott. Bukása, amelyet - ugyan1110