Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Gyurácz Ferenc: Igazi populisták (A múlt század végi amerikai farmermozgalom) (tanulmány)

bői nem éledt föl soha többé. Ami e két évszám közé esik, az egy valódi gyökeres („grass-roots”) népmozgalom, amely alkotmányos, törvényes úton vált az országos politika számottevő szereplőjévé, és lett képessé arra, hogy egy humánus, „harmadikutas” alternatíva lehetőségét villantsa föl a delelőjére ért vadkapitalizmussal szemben. Végső bukása ellenére felhívta a figyelmet arra, hogy a demokrácia több a merő liberalizmusnál, mert a (törpe) kisebbség monopolisztikus és hierarchikus uralmának (s egyáltalán: az uralomnak magának) elfogadása az utóbbival elég jól összefér, de az előbbivel, ha komolyan vesszük, semmiképpen. Ugyanakkor jó előre hangsúlyozni kell, hogy nem ideologikus célok indították el a szervezkedés útján a hetvenes-nyolcvanas évek farmereit, hanem egyre nehezedő létfeltételeik könnyítésének szándéka.

A polgárháború utáni időszak nagy vasútépítései, a transzkontinentális vonalak megvalósítása nyomán gyors ütemben folytatódott a Mississippi völgyének és a tőle közvetlenül nyugatra fekvő területeknek a betelepülése. A keleti és a déli államokból százezrek kerekedtek föl, hogy megalapozzák szerencséjüket a végtelen prérin. A hihetetlenül olcsó földekből hatalmas darabokat hasíthattak ki maguknak. (Megjegyzem: a korábbi, indián „tulajdonosokról” a populizmus legdemokratább történészei is szemérmesen hallgatnak.) A nyolcvanas évekbéli konjunktúra, a nagy „boom” idején aggály nélkül vettek föl nagy kamatú kölcsönöket a nyomukban elszaporodó, különféle kategóriájú pénzemberektől a farm felszerelésére. Jelzálogkölcsönnel terhelték meg a farmot is. Később azonban, különösen 1887-től a rendszeressé váló aszály, a frissen kialakult világpiac feltételeinek romlása drámai változást hozott. A telepesek nagy része tönkrement, sokan visszaköltöztek Keletre, a maradókat az adósság és a szegénység szorongatta. Az őket már korábban is ért méltánytalanságok most váltak igazán elviselhetetlenné: a monopolhelyzetben lévő, a helyi politikával összefonódott vasúttársaságok irreálisan magas szállítási díjakat állapítottak meg a kiszolgáltatott helyzetben lévő farmerek terményeire, és összejátszottak a nagy gabonaraktárak tulajdonosaival, akik így szintén felsrófolhatták áraikat. Az északnyugati farmerszervezkedés a Dakota Területen kezdődött meg 1880 körül.

A polgárháborús vereség sújtotta, kizárólag agrárjellegű Délen mind a fehér, mind a felszabadított néger farmer legsúlyosabb sérelme és terhe a megnyomorító terményvisszatartási rendszer (crop-lien system) volt Ennek lényege, hogy a monopolhelyzetet élvező helyi kereskedők tetszés szerint állapították meg áraikat és a kamatlábakat, s így a hitelbe vásároló farmer rendszerint már a következő évi termést is kénytelen volt elzálogosítani, és szinte rabszolgájává vált a kereskedőnek, aki megszabta azt is, hogy mit kell termelnie. (Ez többnyire a gyapot volt.)

S másrészt hiába növelte a termelést a gazda, a bevételei egyre csökkentek. Ennek fó oka a szövetségi pénzügyi rendszerben rejlett, amelynek a farmerekre hátrányos jellege nagymértékben hozzájárult a populista mozgalom kialakulásához. Eredete, mint annyi mindené, a polgárháborúba nyúlik vissza. Ekkor a keleti parti bankárok nagy összegeket kölcsönöztek a kormánynak a déliek elleni háború céljaira, a későbbi tefjes visszatérítés reményében. A háború alatti fedezetlen értékpapír-kibocsátás azonban jelentős inflációt eredményezett. Ezért a hitelező „pénzeszsákok” nyomására a kormány pár év múlva visszatért az aranyalapú pénzhez és a kibocsátás háború előtti, kisebb mennyiségéhez (miközben a kereskedelmi expanzió és a népességszám egyre nőtt). így a keleti bankárok jó értéken kapták vissza a pénzűket, de az időközben inflációs pénzben eladósodott farmerek tömegei számára ez az intézkedés katasztrofális hatásúnak bizonyult Az adósság értékét nagyon megnövelte, miközben a terményárak csökkenését idézte elő. Ezt a helyzetet Lawrence Goodwyn azzal érzékelteti, hogy ha például a népesség és a termelés duplájára nő azonos pénzmennyiség mellett, akkor a korábban 1 dolláros búza ára 50 centre csökken, tehát kétszer annyit kell termelni azonos bevétel elérése érdekében. Sőt: „Az a személy - íija Goodwyn -, aki 1000 dollárt kölcsönzött farmvásárlásra 1868-ban, nemcsak kétszer annyi búzát kell, hogy termeljen 1888-ban, hogy a korábban is törlesztett jelzálogkölcsön-fizetést telje1109