Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Gyurácz Ferenc: Igazi populisták (A múlt század végi amerikai farmermozgalom) (tanulmány)
GYURÁCZFERENC Igazi populisták A MÚLT SZÁZAD VÉGI AMERIKAI FARMERMOZGALOM Manapság sokan és sokszor, szinte úton-útfélen élnek a „populizmus” kifejezéssel, és Biégis, vagy talán részben éppen ezért, nemcsak a politika és a napi újságírás, hanem a történeti és a társadalomtudományok művelőinek szóhasználata is meglehetős bizonytalanságot árul el „a populizmus jelentése és természete” (C. Vann Woodward) tekintetében. Ha a magyarországi gyakorlatot vesszük, azt látjuk, hogy csupán egyetlen vonatkozásban mutatkozik széles körű (noha elméletileg megalapozatlan vagy legalábbis nem indokolt, minthogy hallgatólagos) egyetértés a mai közvélemény hangadó részében: abban, hogy bármit jelentsen is a „populizmus”, az jó semmiképpen nem lehet, nem lehet olyasmi, amit a jó érzésű demokrata nyugodt lélekkel, hogy ne mondjam: büszkén vállal, ekképp azonosítva önmagát: én populista vagyok. Nem volt ez mindig és mindenütt így, A „populista” szó különböző nyelveken való megfelelőit az elmúlt két évszázadban sokan, sokféle irányzat hívei vállalták saját politikai, irodalmi, világnézeti felfogásuk vagy társadalmi kötődéseik jellemzéseként, magát a latin eredetű jelzőt pedig az Amerikai Egyesült Államok múlt század végi nagy farmermozgalma tette ismertté a politikában és az irodalomban. Mi több, a jelek szerint e mozgalom résztvevői voltak első alkalmazói is. (Pontosabban - amint arról John Hicks alapvető monográfiájának egyik lábjegyzetében tájékoztat - egy Overmyer nevű demokrata párti vezető elméjéből pattant ki a jelző egy 1892-ben tartott Kansas állambeli megbeszélésen. Ezen a helyi Demokrata Párt és a helyi Néppárt szövetségének útját egyengették, és az utóbbi vezetői rövid, frappáns önmegnevezést kerestek népszerű használatra a csak körülírással kifejezhető „néppárti” helyett.) Ők, a Néppárt farmerei, politikusai voltak hát a kétségkívül „igazi” populisták; pontosabban: ők kétségkívül igazi populisták voltak, akik maguk is vállalták e jelzőt, és akiknek a mozgalma az egyik f5 vonatkoztatási ponttá vált a későbbiekben, amidőn a nyugati politikai köznyelv spontán szóhasználata, valamint a társadalom- tudományokkal foglalkozók kialakították a politikai populizmus nem túlságosan szerencsés, de ma már eltörölhetetlen általánosító fogalmát, illetve fogalmait. Talán kissé meglepő lehet, bár nem érthetetlen, hogy a népi irodalomhoz és politikához, vagy annak vonzásköréhez tartozó magyar értelmiségiek közül alkalmasint senki sem fedezte föl az amerikai farmerek mozgalmát (csupán Borbándi Gyula tesz róla pár mondatos említést), s még olyan feltűnő szóhasználatbeli azonosságok és tipológiai hasonlóságok sem keltettek figyelmet, mint a „középutasság”, a „harmadik erő” igénye, az idegen érdekeket szolgáló finánckapitalizmus bírálata vagy a szövetkezeti eszme szerepe. E mozgalom ismeretének hiánya hazánkban oly mértékűnek mondható, hogy a hiánypótlásért talán még az itt következő sűrített ismertetéssel is lehet tenni valamit. * Az amerikai Nyugat és Dél államaiban lábra kapott agrármozgalom története alig két évtizednyi időszakot ölel fel. 1877-ben, Dél és Nyugat találkozásának vidékén, a texasi síkságon néhány tucat farmer létrehozta az első érdekvédelmi szervezetet, a jó évtized múlva kibontakozó országos farmerszövetség csíráját. Húsz évvel később, 1897- ben a farmerek politikai pártja a hirtelen és teljes összeomlás állapotában volt, amely1108
