Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Salamon Konrád: Miért a sok felesleges indulat? (Hozzászólás Vekerdi László vitaindítójához) (esszé)
az SZDSZ-szel rokonszenvezett, s nagy hangerővel közvetítette annak különböző megállapításait és tételeit. E rokonszenvnek is megan a maga oka. A sajtéban zömmel olyan szellemiségű újságírók tevékenykedtek, akiknek egy része ugyan mind nehezebben viselte a pártállam iránti kötelező lojalitás álarcát, de egy kérdésben közös nevezőn voltak a nagyhatalmú APO-val, ez pedig a nemzeti eszményekkel szembeni bizalmatlanság s az ezek képviselői iránti ellenszenv. S amikor a Magyar Demokrata Fórum a nemzeti gondolatot politikája egyik pillérévé tette, törvényszerű volt, hogy mind a nyomtatott, mind a sugárzott sajtó említett csoportjai szembefordulnak vele, mindent elkövetve az SZDSZ választási sikeréért, majd az MDF vezette kormány lejáratásáért. Utalok csak az antiszemitizmus vámjára, melyet már a lakiteleki alakuló ülés pillanatában felröppentettek, illetve arra a hecckampányra, melyben a kormány által soha nem akart „kötelező hitoktatás” ellen tiltakoztak. VII. Az eddig elmondottak következtében a magyar szellemi és politikai élet egymással szemben álló csoportjai között szinte a gyűlölésig izzott az ellenszenv. Ebben a helyzetben az MDF néhány képviselője is hisztériás megnyilatkozásra ragadtatta magát, holott ez a nyugodt erőnek nem áll jól, nem illik hozzá. Sőt önmagának árt, ha felháborodásból fakadó válaszai olyan igazsgátalan- ságokat tartalmaznak, hogy a velük szemben álló újságírók mind kommunisták. Szó sincs erről! Akik az MDF-fel szemben állnak, azok többsége az ország korszerűsítésének urbánus felfogásából bírálja a Magyar Demokrata Fórum nemzeti politikáját. (Más kérdés, hogy e bírálatok mennyire igazak, vagy igaztalanok.) VIII. E látszólag újkeletű politikai ellentétek mellett a történelmi igazságtétel kérdése okozza ma a legsúlyosabb ellentéteket. Annak érdekében tehát, hogy sikerüljön egy magyarok közti indulatmentes békét kötni, a történelmi igazságtétel dolgában kellene megállapodni. Annál is inkább, mert a kívülről független, belülről szabad Magyarország csak a nemzeti megbékélés útján juthat előbbre. A magyar jövő előfeltétele tehát, hogy 1989-1990 az elkövetkező évek sikeres társadalmi-politikai folyamatainak tükrében a magyar dicsőséges forradalom éveivé váljon. E kifejezés utalás az 1688-as angliai eseményekre, amikor is sikerült a Cromwell-követők és a királypártiak között egy kölcsönösen elfogadható, kölcsönös engedményeken nyugvó kiegyezést teremteni. Egy ehhez hasonló megegyezés létrehozásához mindenekelőtt az kell, hogy az új magyar demokrácia szabaduljon fel a bukott rendszer továbbélő lidércnyomása alól. Ezért kell megnevezni és elszámoltatni a közelmúlt főbűnöseit, mert csak ez teheti felszabadulttá, következésképp megbocsátóvá a társadalmat. 1096
