Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Salamon Konrád: Miért a sok felesleges indulat? (Hozzászólás Vekerdi László vitaindítójához) (esszé)

III. Az 1918-as modernizációs kísérlet bukásából a magyar szellemi élet új nem­zedékének meghatározó erejűvé váló népi-falukutató csoportja azt a következ­tetést vonta le, hogy az ország korszerűsítése, demokratizálása nem lehetséges a nemzeti hagyományok figyelembevétele, valamint a vidéki Magyarország cselekvő részvétele nélkül, mely egyben a lakosság több mint felét is jelenti. A népi mozgalom tehát a vidéki Magyarország társadalmi-politikai egyenjo­gúsítása volt, bejelentve annak igényét, hogy társadalmi súlyának megfelelő­en részt akar venni az ország korszerűsítésének munkájában. Ezzel fordultak szembe a hagyományos baloldali értelmiségiek, akik a népi mozgalom nemzeti elkötelezettségét eleve gyanakvással fogadták, hűségesen ragaszkodva a pol­gári radikalizmus és a szociáldemokrácia 1918-ban is vallott alapelveihez és hibáihoz. IV. A népi-urbánus ellentét tehát nem szerencsétlen félreértés, hanem az ország korszerűsítésének kétfajta koncepciója, s ma is ez az ellentét feszül egymásnak az MDF és az SZDSZ vitájában. Szerencsétlen félreértés az, ha valaki ezt az ellentétet zsidókérdéssé akaija egyszerűsíteni, vagy netán rágalmazni. A zsi­dókérdés része a .vidéki és a városi Magyarország ellentétének, de nem az ellentét maga. A félreértést az okozza, hogy a városi Magyarország, az urbá­nusok táborában természetszerűen több volt a zsidó származású, mint a népiek között. V. Napjainkban az önmagát liberálisnak nevező ellenzék igyekszik úgy beállítani a helyzetet, mintha vele szemben egy antiliberális, konzervatív kormánykoa­líció állana. E módszer egy kissé hasonlít a kommunisták 1945-ben alkalma­zott politikai fogásához, amikor is önmagukat kinevezték demokratáknak, a velük szemben állókat pedig teljes egészében besorolták a reakció táborába. Napjaink dolgairól szólva tisztázni kell, hogy a konzervatívnak nem a liberális az ellentéte, hanem a radikális. Tehát létezhet mind konzervatív, mind radi­kális liberalizmus. Ugyanakkor a konzervatív jelzővel kapcsolatban is le kell szögezni, hogy az nem a maradiság, a reakció és a haladásellenesség szinoni­mája - mint azt e térségben egyesek értelmezni hajlamosak, hanem a hagyo­mányőrző, szerves társadalmi fejlődés megjelölésére szolgál. Ebben az érte­lemben tehát a kormánykoalíció a konzervatív és liberális értékek alapján áll. VI. A fent említett és a koalíciós pártok számára kedvezőtlen értelmezések úgy kerülhettek a társadalom tudatába, hogy a sajtó nagyobbik fele egyértelműen 1095

Next

/
Oldalképek
Tartalom