Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Villányi László: Közel, Romlásunk, Botrány, Fénykép, Zápor (versek)
VILLÁNYI LÁSZLÓ Közel Annyira közel senkihez sem volt versem, mint hozzád, mikor az utcai lámpa fényénél, meztelenül olvastad; két bimbód bökött a kulcsszavakra, soraim meg úgy gyűltek öledben, hogy előbb végigsimítottak bőrödön; nem csoda hát, ha ismét testedet formázom, s a telt betűkből: kettőnk lélegzetét hallani; ha szavaim a megéltet éltetik, s a fehér szünet sem lehet más, mint a szeretkezések közötti idő. Romlásunk .Te gondoltál csak el.’ (Anna Ahmatova) Soha nem tudod meg: el kit gondoltam én, kinek cipelted húsát, ki helyett nevettél; vagy éppen ő ijesztett, a tökéletes idegen, ezért hajtogattad folyton: rossz vagyok, rossz vagyok; mégis, általad lélegzett, s romlásunk indult, mikor elhitted magadról, csak én gondoltalak el.
/
