Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Villányi László: Közel, Romlásunk, Botrány, Fénykép, Zápor (versek)
Botrány Mikor elmondtad, hogy jóanyád rátalált hozzád írt verseimre, volt bennem némi büszkeség: nála is jobban ismerem testedet; arra gondoltam: félig magáénak tudhatja vallomásaimat, titokban mosolyog rajtuk, csupán illendőségből, előtted háborog; mennyi év kellett a keserű felismeréshez: őt utánoztam valahányszor versbe írtalak, s minden próbálkozás mennyire hiábavaló. Fénykép Hány lányszobában élek, a polcon megbújva, halk lélegzettel; most kilépek e lakásból, érzem bőröd feszülését, meglátogatom tárgyaidat; míg ágyadon olvasol, jársz egy más világban, megrezdülök benned; almádból harapok, vizet zúdítok melledre, párnádat igazítom; ma nálad létezem, tekintetemben élsz, figyellek legbelül; és te álmodat, s meztelen testedet sem szégyelled előttem.
