Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus II. (tanulmány)
mely felsorolta a 11. századi birtokokat, egy késői utód 1267-ben másolatot készíttetett. Bár IV. Béla híveit Nyugat-Magyarországon kárpótolta, de halála után ez sem maradt a kezükön. V. István trónraléptekor ugyan esküvel kötelezte magát a jogtalanul elvett birtokok visszaadására, de egyúttal új gestát készíttetett az Ő-Gesta á tdolgozásá val. Miért kellett kétszáz év távlatából átdolgozni az Ős-Gestát? Mi volt az ok, amiért azt hamisítani kellett? Csak egy magyarázatot találok, mégpedig, hogy all. századi Gesta Hungarorum az Árpád-kori, ősi birtokjogok egyedüli írásbeli bizonyítéka volt, s az adott helyzetben V. István parancsára ezt kellett kihagyni az újonnan írt krónikából. Az Ös-Gestára a megsemmisítés várt. De V. István valamivel nem számolt. Ismeretlen kezek, feltételezhetően diktá- lásra, rövidítésekkel, hibákkal, javításokkal, időben lemásolták a kihagyandó részt. A munka sietségre, az egyszerű, piros szókezdő betűk, és a szöveg közé illesztett fejezetcímek utólagos munkára mutatnak. Elsőként másolták Aba nembeli Péter le- velét, amit ma Prológusnak nevezünk. Az 1. Scythia fejezetben összevonták a bibliai eredetet, Scythia leírását és a hun történetet. Attila említése után itt találkozunk először a Quid plura? „ebből ennyi elég!” (Pais) rövidítéssel, ami arra utal, hogy a megkezdett esemény írását nem kell tovább másolni, mert az az új krónikába belekerült és nem megy veszendőbe. Német fordítás szerint (Zumpt: Lateinische Grammatik 1834) Quid múlta? Quid plura? = für unser kurz werden mit Auslassung von dicam gesagt) „számunkra röviden”, a szöveget kivonatosan, nem teljes egészében kell másolni; számunkra, azaz valakiknek, akiknek érdekében állott az eredeti szöveg megmaradása, akik a történelmi helyzetet vizsgálva, a legnagyobb valószínűséggel éppen az Abák. Összegezésünket folytatva: 8. a Gesta Hungarorum tartalmilag all. sz.-i Ős-Gesta szerves része volt, 9. a 24 hártyalapból álló ránkmaradt munka az eredeti szövegből a 13. század folyamán kivonatolt másolat. Nem kulcsregény, nem kitalált elbeszélés, nem korismeret hiányára valló munka, hanem kiegészítése a kora magyar történetről fennmaradt írásbeli bizonyítékoknak. Eltűnésére vagy elrejtésére a kor politikai eseményei adják a feleletet. Amennyiben megállapításom helyes, úgy logikus megoldásként adódik, hogyha 10. a Gesta Hungarorumot kompiláljuk az Anjou korabeli krónikáknak I. István király uralkodási idejéig terjedő részével, megkapjuk magát az Aba nembeli Péqgr által átdolgozott Ősgestát. A meghatározáshoz két megszorítás kívánkozik: 1. nem tutijuk, hogy mi maradt ki a másolásoknál, 2. ki kell vonnunk a 14. században betoldott részeket.^ Györffy György a következőket mondja a Gestához írott Előszóban: „Újabb szövegelemzésekből azonban kiderült, hogy Anonymus műve nem volt ismeretlen XIII. századi krónikásaink előtt. Merítettek belőle motívumokat - mint ahogy Anonymus is merített az ősgesztából arra azonban nem tartották érdemesnek, hogy beépítsék a magyar krónikába.... De Anonymus gesztája műfajilag sem mutatkozott alkalmasnak arra, hogy egybeötvözzék a magyar krónikával, s így megmaradt a maga eredetiségében, frissességében, valahogy úgy, mint egy napjainkig eredeti formáit őrző román kori templom”. 11. A fennmaradt krónikákból nem azért maradt ki a Gesta Hungarorum, mert a későbbi korok krónikásai tudatosan mellőztek egy önálló müvet és azt nem tartották érdemesnek, hogy beépítsék az újonnan készített művekbe, hanem azért, mert a 14. században nem állt rendelkezésükre a Kárpát-medence meghódítására és az Árpád fejedelem által rendezett birtokviszonyokra vonatkozó írásos anyag. A Gesta Hungarorum tartalmi hitelességének további vizsgálata a 14. századi krónikákkal való egyesítéssel lehetséges. Ilyen formában azonban Magyarország története nem egészen úgy néz ki, mint ahogy azt ismerjük. (Folytatjuk)
