Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus II. (tanulmány)
AZ ŐSI-GESTA Vizsgáljuk a levél következő, de az előzőhöz kapcsolódó mondatát: Ergo potius an non de certa scripturarum explanatione et aperta hystoriarum interpreta- tione re rum ueritatem nobiliter percipiat. Ezért most már inkább az iratok biztos előadásából, meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon fogja fel a dolgok igazságát. (Pais) Másként: Tehát inkább a hiteles iratoknak világos értelmezése által és a feltárt történelmi ismeretek előadásából, a dolgoknak az igazságát nemes értelemben fogja fel (mármint a magyar nép). - Mit ért P. magister a hiteles iratok alatt? Saját munkáját? Következő mondat: Félix igitur Hungária, cui sunt dona data uaria. Omnibus enim horis gaudeat de munere sui litteratori s, quia exordium genealogie regum suorum et nobilium habet. Magyarország tehát boldog, jutott neki adomány sok; hisz örülhet minden órán deákjának ajándékán, mivel megvan íme neki királyai és nemesei származásának a kezdete. (Pais) Mit jelentenek ezek a sorok? A szókeverés rafinált, mert a donum és datum szavak ajándék, adomány jelentése ugyanaz, és figyelmesebb fordítással nem „sok”, hanem különböző adományokról van szó. De a mondat értelme is, mármint, hogy Magyarország boldog lehet, mert deákja Péter magister megajándékozta a magyar királyok és nemesek származásának kezdetével furcsán hangzik a kezdet P. dictus magistere bemutatkozás után, aki egykori iskolatársát litteraris-nak, azaz a szakképzett irodalmárnak nevezi. Itt pedig egy litterator, [= 1. Elementallehrer, 2. Sprach- gelehrter, 3. (im Gegensatz zu Litteratus) ein Halbgebildeter] azaz magiszteri ranggal nem rendelkező műkedvelő ajándékának örülhet az ország. A kifejezés lehet ugyan szerénységi formula is, de gyanúm inkább arra irányul, hogy az ország történelmi feljegyzések gyűjteményének birtokába jutott, mert egy műkedvelő történész már korábban megkezdte a magyar királyok és nemesek történetének megírását. Ez lehetett az Ős-Gesta, amelynek megbízható adatait használta fel a szakképzett irodalmár P. magister egy kibővített, új Gesta Hungarorum megírásához, hogy a hiteles iratoknak világos értelmezése által és a feltárt (felszínre került) történelmi ismeretek előadásából az igazságot tudja meg a magyar nép. Az ismeretlen, korábbi műkedvelőt a királyi udvarban kell keresnünk, akinek munkája időbelileg aligha terjedt tovább István király koránál. Anonymus széles körű irodalmi ismeretének elismerése ellenére, Györffy szerint a Gesta szerzőjének „semmilyen forrása nem volt arra nézve, hogyan zajlottak le a honfoglalás harcai 300 évvel korábban”. Állítását megkérdőjelezem. „Az első magyar történeti mű, mely összefüggően csak 1031-től szent László koráig beszélte el a magyar történetet, tulajdonképpen a Vazul-ágbeli királyok Endre, Béla és fiaik történetéről szól kortársi feljegyzés alapján”, találjuk Magyarország Történetében (Györffy). Az okfejtést az évszámokkal kapcsolatban nem ismerem, de az 1031-es esztendő figyelemreméltó, mert összhangba hozható az Ősgesta befejezési dátumával, Imre herceg halálával, esetleg az István király elleni merénylettel. A továbbiakban Aba Sámuel nádorsága fűződik hozzá, s ezen évekre esik P. magister születési ideje is. - A „László király koráig” megjelölés bizonytalan, mert nem tűnik ki, hogy a trónra lépés (1077) vagy halálának időpontja (1096) értendő alatta. Feltételezhetően az utóbbiról van szó. Tehát fennáll a lehetőség, hogy Aba nembeli Péter az ősök történetének megírása után, aminek idejét 1071-74 közöttre tehetjük, folytathatta mint szemtanú kora történetének további megírását is. [I. Géza (1074—77) nevét, akinek uralomra léptével feltételezhetően újra a királyi tanács tagja lett, bizonyára említette volna.] Feltételes módom oka, hogy Györffy: Az Árpád-kori Magyarország történeti fold1043
