Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán III. (esszé)
1990 nyarán bizonyára nem csak nekem okozott akkora csalódást a keletnémetek hűtlensége. Mind jól tudtuk, milyen kelendő volt Magyarország az elmúlt negyven év során: az egyetlen elérhető majdnem-nyugat, az igényesebb, szabadságvágyóbb keletnémetek állandó támaszpontja - turistától az alkotókig. Amikor kitört az egyesülési láz, emberek és művészek egyaránt, egyetlen másodperc alatt hagytak minket cserben. Az írószövetség cserelátogatásaira szánt napok üresen tátongtak. Holott nem újonctoborzásról volt szó: régi, megbecsült barátok számíthattak a meghívásokra. * Időközben alaposan megváltozott a helyzet. Az egyesülés mindent megoldó, világ-, zseb- és embert megváltó szédületéből egy nagy-nagy csömör keletkezett. Lassan kezd kirajzolódni, hogy márkamilliókkal nem lehet semmissé tenni megszokást, beidegződést, múltat, bűnöket, illúziókat. Különösen úgy nem, hogy a feloldozás is a csekkhez mellékeltetik. Ez a kijózanodás még távolról sem jelenti azt, hogy sokan ráébredtek volna: minden népnek, közösségnek, csoportnak magával kell legelőször rendeznie a számlát. Ez túl nagy erkölcsi erőt jelentene, illúziókba illő önfegyelmet, önkritikát, öniróniát. (Ilyet otthon sem várhatunk el - hiába szeretnénk.) A rekompenzációs elmozdulás azonban már jól érzékelhető. A várakozásaikban (szokásaikban) megcsalatott emberek - jórészt az értelmiség - kezdenek újra balra tolódni. Szakértők szerint ez hamarosan érezhetővé válik a keleti oldal politikai pártjaiban is. (Hogy milyen a reflexek és az új behatás aránya, arra nincs még elemzés.) A lényeg, hogy régi és új barátok tűnnek fel a volt kedvelt támaszpontok körül, a magyar kultúra itteni bázisainál is, s különböző indokokkal új kapcsolatokat keresnek. Egy meglévő összetartozást sejtenek meg, egy elmulasztott, közös, egymást segítő múlt-feldolgozást. Jómagam kétféle érzelmekkel (ha nem háromfélével) követem az eseményeket. Sajnálom, hogy nem a helyzet azonnali átlátásából, nem elvi okokból kerül sor e most már csak pótlólagos mozgásra, hanem keserű csalódásból. Sajnálom, hogy nem egy közös üldözöttségében az európai gondolatot olyan komolyan vevő társaság offenzív, a nyugatot is igen kritikusan szemlélő, együtt-erőteljes akciójáról van szó; a nyugatot is megújítani szándékozó kulturális megmozdulásról. Ugyanakkor örülök, hogy ha rekompenzációképpen is, ám mégis sor kerül erre a szétszórt, erőtlen akciósorozatra. A politikát befolyásolja a szelektív elszegényedés is a keleti oldalon. Ez is sajátos itt, mint minden. Létezik egy statisztikai elszegényedés és egy valóságos. Mindkettő a volt NDK, mindent átfogó szerkezetében gyökerezik. Találkoztam egy régi barátommal. Becsületes ember volt, nem tett politikai engedményeket, annyit keresett, amennyit úgy lehetett. Előnyugdíjba küldték, kevesebb mint 400 márkát kap havonta. Ez iszonyatosan kevés. Tördeli a kezét: mit csináljon, ilyen idősen tanuljon új szakmát? Miből lesz betévő falatja? Fenyegető a helyzet, hiszen csak egy évre való pénzügyi tartalékuk van. Nem jellemző, hogy máshol ilyen tartalékokkal rendelkezzék 1016
