Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán III. (esszé)
KURUCZ GYULA Kelet és nyugat határán III. Az új, demokratikus rendszer hazánkban is alaposan a veséjére csapott a diktatórikus körülmények között, ámde intézményesen szubvencionált művészetnek, kultúrának. Létbizonytalanságot teremtett, alaposan csökkentette kulturális ellátottságunkat, talán visszahozhatatlan fórumokat sorvasztott el az anyagi krízis. De egy nem történt: nem alázta meg nálunk intézményesen az értelmiséget. Berlin keleti felén egy vonással megszüntették a Művészeti Akadémiát, feloszlott az írószövetség, megszűntek a központi zenei és képzőművészeti intézmények, s megszűntükkel kihúzták az anyagi alapot a számtalan konkrét kis egység alól. Ami megmaradt, megmaradhatott, az Berlinben „Aussen - stelle”, beosztott hivatal. A nyugati fél által kinevezett felügyelőbizottságok, „leépítő” grémiumok uralkodnak élet és halál fölött. Ismervén keleti rendszereinket az átalakulások során, könnyű elképzelni, hogy az új felállásnál nem a keményebb gerincű, hanem a hajlékonyabb személyiségek részesülnek az újraszervezők kegyeiben. Ugyanígy suhog a pallos az egyetemek fölött. Nyilvánvaló, hogy meg kell szüntetni jó néhány tanszéket, hiszen hogyan oktassanak közgazdaságtant a marxizmusra kiképzett „erők”, hogyan állhatnak át egy másfajta történelemre, filozófiára, irodalomra az osztályharcos káderek. De a szűrés nem áll meg, hiszen minden - jó és gyatrább - tanár ugyanazon rendszerben oktatott. Hogyan állapíthatják meg most, jószerivel idegenek az újra való alkalmasságukat. Az egyetlen mérce a változásra való hajlam - etikai szempontból épp a jellem gyengeségének mércéje. Bármilyen is a megítélés alapja, a dolgoknak haladniuk kell. A következmények később mutatkoznak. Kapcsolatba kerültem az Akadémia egyik részlegével. Az egyik nyugatról jelentéktelen részfeladatokra utasított csoportvezető elmondta: a nyugatiak mindig csóválták a fejüket, mondván: komoly koponyák vannak nálatok, s ha meglenne a műszerezettségetek, biztosan hozzánk hasonló teljesítmények születnének itt. Nos - mesélte -, most gondosan vigyáznak rá odaátról, nehogy megkapják a műszereket, nehogy bebizonyítsák: valóban egyenértékű teljesítményekre képesek. Ugyanez az ember budapesti közvetítésre kért; az ügy kapcsán valami elképesztő önállótlanságról tett tanúbizonyságot. Számomra is döbbenetesen bizonyította negyven év parancsuralmának sorvasztó hatalmát. * * 1015
