Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Győrffy Attila: Ütemek, Gyermeket ringató ínek, Szülét szomorító gyermök-ínek (versek)

Gyermököt ringató ínek

Citálok idős gyermökömnek, hogy mind a fák mán őszre váltak es szárny vagyon mindön levílben es szótalan mind messze-szállhat;

citálok csízt a tiszta ígbül, röppent danajt es tollpihíket, fekete íjt csönd-est-imának, s citállak, fi’, Istennek, tígöd.

Ha lomb neszöz s lábod a fűben fikarcnyi fíny-tücsköket kurkász, a fó’dig hajtsd fejődet, árva.

Es Istenöd hitödnek higgyön...

(’87. oktúber 14. Döák tír - Kűbánya-Kiispest, MÖTRÓ)

Szülét szomorító gyermök-ínek

Csak álom vó’t, jaj möny’országom, csonk temetűk dobrokolása? - Ujjászületník titokban, egyször,

Istenöm hív, ögyke szavára.

Lönník folyam, patakzó grádics, hogy számyaktul gyökírig írjek...

S vájjon vakon állník-e vártán, ha nem lönníl, hatalmas Isten?!

(’87. oktúber 14. Döák tír - Kűbánya-Küspest, MÖTRÓ)