Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Széles Klára: Egy modern hős (Ibsen: Per Gynt)
SZÉLES KLÁRA Egy modern hős IBSEN: PEER GYNT Ibsen, az ember, önmagával vívódva teszi fel a kérdést újra meg újra: létünk végén vajon nem érezzük-e elhibázottnak életünket? Mintha Brand, a pályája elején megformált hős gyötrő sejtése öltene új és új alakot: „ ... hasztalan bukom a végén”. De vajon mi is a jelentése ennek a „hasztalan”-nak? S mi az, amit ellentétének tekinthetünk? Ibsen, az író, más-más oldalról megragadott emberi keresztutakkal válaszol; az életút, személyiség láthatatlan mozgatóinak drámákba öltöztetésével. Úgy tűnik, hogy ha feljegyzései, barátainak írott levelei alapján összeillesztjük tűnődéseit arról, mi is a helyes élet titka; akkor ezeknek az önvallomásoknak a füzére megfelel művei egy alapvető vonulatának, annak az ívnek, amely kezdetén Brandot láthatjuk, végén az epilógust, a Ha mi holtak feltámadunk-at, s mintegy eszmei közepén Peer Gynt-et. „Brand én magam vagyok legkülönb pillanataimban, csakúgy, mint ahogy Peer Gyntnek nem egy vonását önboncolással hoztam napvilágra” - írja Peter Hansenak (1870. október 28-án). S azt is; „A Brand után Peer Gynt következett, úgyszólván magától”. Hol kapcsolódhat össze Brand és Peer? Az eszményeivel végletekig azonosuló, a „minden vagy semmi” kockázatát vállaló hős és a falusi semmirekellő, világjáró szélhámos? Ott, ahol kudarcaik és eléjük tűzött feladataik belső színtere hasonló. Brand panaszolja, kínzó elégedetlenség-érzete gyökereit kutatva; úgy „él a nép földünk terén / kevés hiba, kevés erény”, s „ami egy egésznek termett / szívünkben tagolva dermed”. Ezt a fajta „tagoltságot”, erénynek is, hibának is kevés emberi vegyületet testesíti meg Peer Gynt, Ibsen egyik legmaradandóbb, legelmélyültebben festett figurája. I. 1. A portré- Ki Peer Gynt?- Parasztlegény, - a XIX. sz. elején, norvég kis faluban él. Nagyapja hajdani gazdagságát még iszákos, könnyelmű apja elprédálta. Özvegy anyjával kettesben élnek elhanyagolt házukban, körülöttük a maradék, szétbitangolt föld, gondozatlan állatok. Pedig Peer Gynt, az utód, már húszéves, erőskötésű legény. Jó eszét már kiskorában megcsodálta a koppenhágai pap. Rögtönzött meséivel, rendkívüli fantáziájával mindenkit bámulatba ejt. De mit tesz? Csavarog, álmodozik, heverész. Jó eszű, erős, gazdag fantáziájú fiatal ember, - kiemelkedik a faluban. De ez a kiemelkedés rosszértelmű lesz: rongyos, csavargó, részeges, hazudozó, - a „falu bolondja”. Első lehetne, — s utolsó helyre szorul. — Lehetőségei ragyogóak, - de amit megva984
