Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Bertalan Lajos: Utak, legendák Pannóniából (Sebestyén György 1930-1990)
BERTALAN LAJOS Utak, legendák Pannóniából SEBESTYÉN GYÖRGY (1930-1990) Hirtelen távozott, alig néhány hónappal hatvanadik születésnapja előtt, regények, novellák, színművek, fordítások, tanulmányok, hangjátékok hosszú sorával a háta mögött. Első németül írt regénye, Der Mann im Sattel (A férfi a nyeregben) kereken harminc éve jelent meg, Krúdy Gyula híres regényét, A vörös postakocsit húsz évvel ezelőtt fordította németre, a második kiadás tizenöt év múlva követte az elsőt, s annak is kereken egy évtizede, hogy tanulmánykötetét Studien zur Literatur címmel összeállította. Éz utóbbiról, vagyis az Irodalmi tanulmányok-ról elsőként a hazai lapok, folyóiratok közül éppen a szombathelyi Életünk közölt 1984/3. számában részletes ismertetést író az útkereszteződésben címmel, e kötet kiadására vállalkozott először magyar kiadó, a Gondolat. Eléggé megkésve, mint ahogy a korszak kiadói a rendszer szigorúbb-szelídebb kalodáiban forgolódva csak óvatoskodva próbálkoztak, örökös lépéshátrányban botladoztak külföldre (főleg nyugatra) szakadt íróink műveinek magyarítása ügyében. Pedig Sebestyén akkoriban már vagy húsz kötet tanúsága szerint az osztrák irodalomban is előkelő helyet foglalt el, ismertebb műveit, mint például a Thennberg vagy a hazatérés kísérlete, A faun a parkban, burgenlandi riportjainak gyűjteménye (Burgenland, ahol az utak keresztezik egymást), sikeres színműve, amelyet 1972-bena bécsi Volksteater is bemutatott, az Agnes és Johanna (ezt három év múlva követte a New York-i bemutató) egyöntetű elismeréssel fogadta a kritika, 1984-ben megjelent Albino című regényét pedig egyik német kritikusa a fantasztikus realizmus immár művészet- és irodalomtörténeti értékrendjébe sorolta neves alkotók müvei mellé. S azt már fölösleges is említeni, hogy az egykori pesti újságíró, írónövendék, aki mellesleg Sarkadi Imre, Kormos Lajos, Nagy László barátjának mondhatta magát (ők még korábban távoztak), magyar írónak indult, noha a szülői házban, Pesten illő volt németül is társalogni. Hogy végül mégis osztrák íróként ért révbe, sőt német nyelvű osztrák íróként emelkedett a Pen osztrák elnöki székébe, azt éppen századunk nagy, sorsfordító közép-európai „véletlenjének”: 1956-nak kell tulajdonítanunk. Azokban a viharos napokban lépte át a haza határát - majdnem kétszázezer elszánt társával együtt - majd oly természetesen, mint egykor, a régi monarchiában bárki pesti polgár megtehette, letelepedett Bécsben, ott talált hazát, s valamivel később a „várak földjén”, vagyis Burgenlandban, a Kismarton (Eisenstadt közelében fekvő Hornstein) Szarvaskő faluban házat is, másik hazát is. Szerkesztői asztala is vándorolt Bécs és Burgenland között, hisz attól a perctől kezdve, hogy a Pannónia című szép, színes, sok képpel díszes folyóirat, ahogy alcíme tudatja: „Az európai együttműködés magazinja” szerkesztője és a kelet-nyugati irodalmi kapcsolatok szorgos-konok apostola lett, a kismartoni Rötzer Kiadónak is elkötelezte magát, hisz a folyóiratot is, könyvei közül a legszebbeket is ez a magyar kapcsolatokban gazdag cég adta ki. Két burgenlandi könyve közül az elsőt éppen egy burgenlandi festő barátja, Gottfried Kumpf illusztrálta a paraszti naiv-realizmus legszebb alkotásaira emlékeztető képekkel. A második, a nagy albumok eleganciájával 703
