Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 7. szám - Galambosi László: Szemek (vers)

GALAMBOSI LÁSZLÓ

Szemek

Próféták szemei: látják a népet,

jósolják: hol roskad Krisztus a földre. Gyilkos meghajtja a húsevő malmokat, fölhasítja a bőrt, hogy riasszon a vér forrása.

Próféták szemei: vagytok a hatalom háza.

Új Ninivék nőnek

kőnek

sötétjéből,

az átok vize örökké világol.

Elvál a szem a hajót kísérő sirálytól, a hal gyomrát,

az ezüsttükrökkel telit is lássa. Emelkedik irgalmas világba.

Tudósok prizmákkal gazdag szemei:

bemérik a mennybolt tüzeit,

keresni

indulnak oda,

hol láb és kar

nem járt még soha.

Uzsorát markolók szemei: csalnak mindnagyobb nyájat, telelátják a vermet, drágakövekkel faragott termet, vashordót, kádat.

Hajlonganak a szegények,

szerszámaik

befonva rozmaringgal.

Vállukon virít az átalvető, gyümölcsnek, kenyérnek fészke.

547