Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Kocsis István: Báthory István (tévéjáték két részben)

valamit, az jelen van. Nem is vá­runk két hetet. Azok fogják képvi­selni az országot, akik jelen van­nak. Két nap múlva megnyitom az országgyűlést. Holnap bevesszük a várat, holnapután pedig megkezd­jük a tanácskozást. 4 . kép A királyi kancellária sátrában. Za­moyski, Berzeviczy, Wolski és Fejérvá­ri. BERZEVICZY (Fejérvárihoz, idege­sen.) Még mindig nincs készen az­zal a levéllel?! FEJÉRVÁRI Ez már a negyedik ol­dal. BERZEVICZY Másolhatná gyorsab­ban is. FEJÉRVÁRI Egész este ezt diktálta őfelsége. Négy órán át diktált. A letisztázásához is kell legalább négy óra. BERZEVICZY A futárnak azt mond­tam, azonnal indulhat vele. Már nyergeltetett. FEJÉRVÁRI De hiszen őfelségének ezt még alá kell írnia. Ki tudja, mikor... BERZEVICZY Hallgasson! (Zbo- rowski Péter és Radziwill Miklós rohannak be.) ZBOROWSKI PÉTER Zamoyski, hol van a király?! Mindenki azt kiabál­ja, hogy a király álruhában az ostromlók között! ZAMOYSKI Én megpróbáltam meg­akadályozni. Azt mondta, Isten vi­gyáz rá. ZBOROWSKI PÉTER Mi lesz, ha Isten éppen nem figyel oda?! RADZIWILL MIKLÓS (Ordít.) Hogyhogy nem akadályoztad meg, hogy az ostromlók közé álljon?! ZBOROWSKI PÉTER Kötelességed lett volna a szemébe mondani, hogy a királynak nincs joga könnyelmű­en kockáztatni az életét! RADZIWILL MIKLÓS Te miért nem vagy most mellette?! ZAMOYSKI Megparancsolta, hogy maradjak itt. ZBOROWSKI PÉTER S te itt ma­radtál! Hát ez szép! RADZIWILL MIKLÓS A királyhoz! Gyere, Péter, védelmezzük meg a királyt! ZBOROWSKI PÉTER Gyerünk! (El­rohannak.) ZAMOYSKI Váljatok meg! (Utánuk rohan.) BERZEVICZY (Kiabál.) Hát ilyen még nem fordult elő! Hogy egy király csak úgy nekirontson a fa­laknak! Ezt meg kellett volna aka­dályoznunk! Hogyhogy nem tudtuk ezt megakadályozni?! (Fejérvári­hoz.) Ne folytassa a másolást. Hát­ha már semmi értelme! Hátha már semminek sincs értelme?! WOLSKI Fegyelmezze már magát, kancellár uram. Kegyelmed foly­tassa csak a másolást, Fejérvári. Nem lesz semmi baja őfelségének. Már megy le a nap. Mindjárt vége az ostromnak. BERZEVICZY Honnan tudja ke­gyelmed, hogy nem lesz semmi baja őfelségének?! Honnan tudja?! (Wes­selényi tántorog be.) WESSELÉNYI (Akadozva.) Nem ta­láltam meg őfelségét. Én nem hát­ráltam volna meg, nem kullogtam volna vissza a várfal tövéből, ha lett volna reményem arra, hogy megta­lálom őfelségét. Hát még az sem biztos, hogy bejutott a várba! Csak az biztos, hogy gyaloghajdúnak öl­tözve állt be az ostromlók közé! Én most vele lennék, ha sikerült volna megtudnom, hogy hol van! És ha reggel megsejtettem volna, hogy mire készül, egy percre sem hagy­935

Next

/
Oldalképek
Tartalom