Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Kocsis István: Báthory István (tévéjáték két részben)
tam volna magára, egy percre sem! Engem csak amiatt furdal a lelkiismeret, hogy őfelsége engem valami miatt nem érdemesített arra, hogy elmondja nekem, mire készül. Én az asztalánál reggeliztem, de annak, hogy ilyen őrültséget készül elkövetni, semmi jelét nem adta, semmi jelét... WOLSKI Semmi baj nem éri őfelségét. Nyugodjék meg, Wesselényi uram. BERZEVICZY (Ordít.) Nyugodjék meg! Hogy nyugodhatna meg?! Mitől nyugodna meg?! Csak jártatja a száját, ahelyett, hogy kardot ragadna, ahelyett, hogy... (Rohan a sátor kijárata felé. Kardot ránt.) 5. kép. A királyi sátor. Báthory és Bornemisza rohannak be. Arcukon és ruhájukon a harc nyomai. Báthory az ágyra veti magát. Bornemisza egy székre ül. Nagyon fáradtak. BÁTHORY Százan lőttek rám, legalább százan. BORNEMISZA Úgy bizony, felelőtlenül kockáztatta az életét, felséged. BÁTHORY (A szemei lázasan csillognak.) Nem kockáztattam semmit, Isten vigyázott rám. Bizonyosságot akartam szerezni arról, hogy Isten vigyáz rám. BORNEMISZA Felelőtlenül kockáztatta az életét felséged. BÁTHORY Nem fogott engem a golyó. Nem féltem, János! Érti?! Szándékosan mentem kíséret nélkül. Azt mondtam magamban, hogy ha Isten nem választott ki engem eszközéül, akkor csak lőjenek szitává, ha kiválasztott, akkor gondja lesz rá, hogy a golyók elkerüljenek. BORNEMISZA (Komoran.) A várat nem vettük be. BÁTHORY Holnap bevesszük. Nem fog engem a golyó, főkapitány! BORNEMISZA Ezután sem fogja fogni. Mert ezután vigyázunk felségedre. BÁTHORY Rám nem kell már vigyázni. BORNEMISZA (Szánakozva nézi a királyt.) Holnapra, remélem, helyrejön felséged. Én azzal magyarázom a mai állapotát felségednek, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy egy várőrség ilyen sokáig ellenálljon. BÁTHORY Azt magyarázza akkor meg, miért nem fogott engem a golyó. BORNEMISZA Azzal nyugtatgatom magam, hogy két tucat várat elfoglalt már felséged ebben a hadjáratban, s most először történt meg. BÁTHORY Imával nem tudtam arra bírni Istent, hogy jelt adjon. Most megnyilatkozott. Éltérítette a golyókat. BORNEMISZA (Mereven nézi a királyt, majd ellenségesen.) A golyókat azok térítették el, akik fedezték felségedet. Mégpedig önmaguk felé térítették el. Nemcsak a golyókat, a kardcsapásokat is ők fogták fel. BÁTHORY Engem senki nem fedezett! Én egyedül mentem és álruhában... BORNEMISZA Én nem mondanám meg az igazat, ha nem félnék attól, hogy megismétli felséged. BÁTHORY (Hosszú ideig hallgat, majd gyűlölettel.) Kegyelmed sem véletlenül került akkor a közelembe... Feleljen már! BORNEMISZA Nem, nem véletlenül. BÁTHORY Ki adott kegyelmednek erre parancsot?! 936
