Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Derzsi Pap György: Emékeim 1956-ból
megdézsmálni! Különösnek tartom, hogy ezzel a magyar nemzeti becsületet igazoló eseménnyel a világsajtó nem foglalkozott, pedig ehhez az önkéntes ápolás, az élelemgyűjtés és a külföld bőkezű adományai mind utánasorolhatók, mind utána következnek. Önzetlen, milliókkal tele pénzesládát a világ egyetlen forradalma se mutathat fel! Minden magyar büszke lehet a főváros polgárainak jellemére! A volt New York Kávéház előtt a felizgatott tömeg egy meglincselt ÁVH-s tisztet akasztott fel. Az illető, hogy gyáva fejét mentse, orosz egyenruhába öltözött, sárga cipőjéről ismerte fel egy járókelő, ott helyben agyonverték és egy fára akasztották. Zsebében megtalálták a fizetési elszámolását: októberben 23 000 forintot vett fel a népnyúzó gazember. A bizonyítékot a szájába tömték: ennyi pénzt vettem fel a magyar emberek kínzásáért! Mellette egy orosz tisztet is felakasztottak, ez a titkosrendőrség tagja volt. Karjára órákat, nyakába egy ébresztőt akasztottak és egy feliratot helyeztek: davaj csaszi! A két akasztott, meglincselt alak, életében a megtestesült gonoszságot képviselte, valószínűleg a börtönből kiszabadult, végsőkig elkeseredett, megkínzott politikai foglyok követték el a lincselést. Még a sötétedés beállta előtt siettem a Köztársaság terére, mindenütt te- metetlen hullák, kilőtt páncélosok, leszakadt villanyvezetékek, tetejükre állított villamosok emlékeztettek a harcok súlyosságára. Az utcai járókelőktől kérdeztem meg, hogy igaz-e a Köztársaság téren talált titkos lejáratokról szóló híresztelés? Sokan igazat adtak a híreknek, sokan a vállukat vonogatták. A városi színház felől érkeztem a térre, ahol mintegy zászlóaljnyi honvéd gyalogság tartózkodott. A romos pártszékház épülete előtt egy földkiemelőgépet láttam működni. Hallgatókészülékekkel kopogtató jeleket fogott fel egy szakember, arra lehetett következtetni, hogy egy titkos börtön lejáratát fedezték fel. A tizenöt méter átmérőjű gödör körül sok kíváncsiskodó állt, köztük én is. A beszélgetés a szemben lévő pártszékház ostromáról folyt. Egy környékbeli lakó készséggel mesélte el a történteket. Ő az egész ostromot emeleti lakásából végignézte, látott rohamot, összeeső embereket és a menekülni akaró ávósokat. — Az ostromló forradalmárok az egész teret ellepték, a pártszékházból az ávósok tüzeltek szüntelenül a nyitott terepre. A forradalmi csapatok a honvédség támogatásával erős tűzoltalom mellett megközelítették az ávós föfészket. A színháznál egy harckocsi ágyúzta az ellenséget. A forradalmi csapatok, előnytelen helyzetben, egypár fa fedezéke mellett, nagy veszteségeket szenvedtek. Többórás harc után, az összes tűzgépek megszólaltak, majd hirtelen csendben megindult a roham, a forradalmi csapatok kézigránátjaitól az ávósok megzavarodva az ablakokon keresztül ugráltak ki, akit elkaptak, ott helyben agyonverték. A szemtanú szerint egy ávós se menekült meg, a bosszú nem ismert kegyelmet. — Az egyik honvéd elmesélte, hogy a nemzetiek tüzelőállása a Népszínház utca vonalán húzódott. A legbátrabbak a fák fedezéke mellett egészen előre törtek. A rövid, félperces tűzszünetekben, az elsősegély járőrei szedték össze a sebesülteket, az emberi mivoltukat elfeledő ávósok a vöröskereszttel ellátott sebesültvivőkre is lőttek. Sok bátor, önkéntes mentő, köztük több nő is megsebesült. A tömeg türelmesen állta körül a földkiemelő gépet, időközben a gödröt 12 méterrel mélyítették. Teljesen besötétedett, a munkát reflektorok fényében folytatták. A kíváncsiskodók azonban nem tágítottak, mert a hallgatókészülék kopogtatásokat jelzett, az emberek mindig abban a bizonyos hiányzó öt percre vártak, amikor a kutatás eredményét bejelentik. Az AVH a pártszékház alatti pincékben titkos folyosókkal összekötött börtöncellákat építtetett. Állítólag sok politikai fogoly az ostrom után bentrekedt a cellákban. Azt is beszélték, hogy a harcok kezdete óta — két hete - a foglyok víz és élelem nélkül utolsó óráikat élik. A morseszerű kopogtatások a vízvezetékcsöveken vészjeleknek számítottak. A téren három helyen is kutattak, mindenütt jelzéseket fogtak fel. A rejtélyes 857
