Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Kovács András Ferenc: Michelangelo fohásza (vers)

fedeznéd fel a holtig gyötrő titkot,

hogy romlik minden benned, s ami itt volt:

csak változás csupán, csak egy szakasz

rejtélyes létedből. Oszd meg tehát Péntekkel ezt az áttetsző csodát, mert végül úgyis magadra maradsz.

Theatrum mundi

Csak néhány perc van hátra, és a színpad gyanútlan visszaváltozik világgá, s míg mások álmodhatják álmainkat, ott bent, a deszkán koldus lesz királlyá,

a gazfickók majd igaz hitre térnek, s a holtak is föltámadnak a tapsra, önnön fényében csillog még a lélek, s a rőt kulisszák nem hagynak magadra,

mert hátad mögött ott áll, aki voltál, a lámpalázban csak következel, s elég egy intés: azzá változol már,

akit nem ismersz, s így sosem leszel magányos, mert a hulló függönyök világában a változás örök.

Eszter-napi szonett

Míg kitárt karral száguldók feléd, te fürge-lábú, véremből való, elfelejtem a csillagok nevét, s belémtörik, mind dárdahegy a szó,