Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Kovács András Ferenc: Michelangelo fohásza (vers)

mert mosolyodtól némán elered, s búvópatakként csörgedez a könny, hisz minden percem oly teljes veled, mint rám zúduló öröklét-özön,

melyben kis ujj adón nem számolod, hogy hányat alszol, amíg nem leszek, s míg lányos álmod végigálmodod,

én gyönge napfényt képzelek neked, és értelmet, hogy így álmodd tovább apád felhőkbe tűnő mosolyát.