Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Tompa Gábor: Elszakadás, Csak változás, Theátrum mundi, Eszter-napi szonett (versek)
TOMPA GÁBOR Elszakadás Miféle holt idő zaklatja lelked? Miféle teljesség hamis világa? Csak tévelyegsz az Édenből kizárva, s míg önmagaddal kellene betelned, vagy önmagad szakasztott égi mása sugallná minden tetted, félhomályból elödereng az ördög, s bárki bárhol megkísért könnyűszerrel, s megtalálja az utat, mely rontásodhoz vezethet, mert csábítónak, el-nem-érhetőnek mutatja majd a bűnt, míg egyre nőnek az árnyak benned, s nincs másféle kezdet, mert fényévnyire tőled már az Éden, s nincs, aki a haláltól megkíméljen. Csak változás Robinsonként egy lakatlan szigetre sodródva szinte ujjongtál azon, hogy egyszer végre értelmes szerepbe szólítottál, hogy élvezd szabadon magányod meghitt csöndjét, azt figyelve, mi belső hang csupán, s e hang mögül legbelső éned rendje földerengne, nem lenne külső zaj, csak egyedül
