Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Monoszlóy Dezső: Sárga ház (novella)

viselkednek, mintha nem lenne PINCE. Bubu megkérdezi: Még mindig raj­zolsz? Mária: Bubu már megint csavarog. A Festmény: nem szól semmit. De engem nem tudnak megtéveszteni. A tűz körül pucéran ültünk és egymás fenekét szagoltuk. A FÖLDSZINTről hangzó riasztó mozgás belehull a tűzbe és elég. A csattanás is. A PINCÉből nem lehet megtudni, mi csattant. Az egész olyan valószínűtlen. A Festmény kezébe vesz egy játékrevolvert, a tükör elé áll, halántékához igazítja, s elhúzza a ravaszt. A játék revolver borzalmasat dörren, még nagyobbat, mint amikor a házmester betöri a fürdőszoba ajtaját, vagy legalábbis ugyanolyat. A Festmény hörög és vérzik, tükörre loccsan az agyveleje, Mária később eladja a flanelruháit. Pár fillért kaptam értük, pa­naszolja, s nem lehet tudni, a Festményt sajnálja-e vagy a ruhákat. Vele is ki kellene próbáltatni azt a játékrevolvert és Bubuval is. Nem fog fájni, csak egy csattanás. Ha sikerül a kísérlet, mindegyiküket elvihetem a TETObe. A TETOt egyébként a legújabb amerikai prospektus szerint rendeztem be. A használati utasítást szóról szóra bemagoltam. A csattanás után legin­kább a gyorsaságra kell ügyelni. Háromtól hét percen belül a halott kon­zerválásához kell látni. A levegőt azonnal leszivattyúzzuk, a vért lecsapoljuk és valamilyen fagyasztó vegyszerrel összekeverjük. A preparált vért vissza­fecskendezik a testbe, amely azonnal hűlni kezd. Ezután Máriát és Bubut alumíniumfóliába csavart mélyhűtött koporsóba helyezem, amelynek hőmér­sékletét folyékony nitrogén segítségével mínusz 190 fokra csökkentem. Csak a Festménnyel nem tudom, mit kezdjek, és a saját hullámmal is törődni kellene. A végcél az, hogy a négy alumíniumcső egymás mellé kerüljön. Ez kitölti a TETŐ egész területét, és ha mindezt elrendezem, megszűnik az a FÖLDSZINTI gyalázatos lebegés. A TETŐ olyan mozdulatlanná válik, mint a PINCE. A FOLDSZINTről nézve azonban a TETŐ és a PINCE is mocorog, mintha egerek kerültek volna a padlásra. Egerek kísértetjárása! Undorodom az egerektől. A FOLDSZINTről nézve minden össze-vissza szaladgál. Még az is előfordul, hogy Bubu vagy Mária, aki a tűz körül ül pucéran, égő rőzsefáklyával felrohan a TETÖre. A melegtől természetesen szétolvadnak az alumíniumcsövek, és Bubu és Mária megkétszereződve lebegnek alá a FÖLD- SZINTre. Minden elölről kezdődik, és ha erre gondolok, azonnal megfájdul a fejem. És nemcsak ettől fáj. Az anyagi gondok is sokat gyötörnek. Nem tudom, honnan fogom előkeríteni a szükséges pénzösszeget. Egyetlen koporsó tíz—tizenkétezer dollárba is belekerül. Mária és Bubu egészen nevetségesen viszonyulnak a pénzhez. Először Máriával próbálkoztam, Mária mindjárt Bubuhoz utasított: Bubu folyton csavarog, annak a bőre alatt is pénz van. Amikor Bubutól kértem, nagy szemeket meresztett rám, de azért megkér­dezte, mennyire volna szükségem. Megmondtam: pontosan negyvennyolcezer dollárra. Rondán elvigyorodott és elkezdett röhögni. Aztán össze-vissza hado­nászott és egy bárgyú slágert énekelt: Három pengő egy menet, babám azért nem lehet... Elmagyaráztam neki, hogy nekem nem szeretkezésre, hanem koporsókra kell a pénz, és rá is gondoltam, neki is csináltatok egyet. Erre összecsapta a kezét és Máriára üvöltött: Hát nem megmondtam! Ezentúl semmi felelősséget nem vállalok. Ha nem viteti el, megyek és intézkedem. Mária is éktelen sivalkodást csapott. Rólam beszéltek, de mintha ott se lettem volna. Szándékosan nem figyeltem a szavaikra, nehogy megnehezítsem a helyzetüket. Inkább megpróbáltam a TETŐ és a PINCE egyensúlyát helyre­819

Next

/
Oldalképek
Tartalom