Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Monoszlóy Dezső: Sárga ház (novella)
MONOSZLÓY DEZSŐ Sárga ház Hetek óta a HÁZat rajzolom. Tudom, sietnem kell, de a részletek gyakran megakasztanak. Az is előfordul, hogy éhes vagyok, ilyenkor nem megy úgy a munka, mint máskor. Nem mintha nem lenne inspirációm, sőt, ha gyomromban kiabálni kezd az üresség, fejem egyszeriben tele lesz képekkel, egyszerre többfélével is, és körülményes választanom. A legtöbb baj a HÁZ ajtajával van. Ha megrajzolom az ajtót, nem látni, mi van mögötte. Ajtó mégis kell és tető is. A tetőt persze le lehetne szerelni. Ha Bubu levenné és belenézne, elcsodálkozna. De nem néz bele. Előfordul, hogy napokig nem látom. Ha megjelenik, mézesmázos az ábrázata. Gyorsan homlokon csókol és már rohan is, menet közben még visszaszól: Még mindig a házat rajzolod? Nem válaszolok neki, Bubu olyan elegáns, hogy összegyűrnék a szavaim. Ha már elment, szeretném visszatartani, de ez sok erőfeszítést igényelne, és én nem pazarolhatom az energiámat, minden erőmet a HÁZ befejezésére kell fordítanom. Ha már teljesen elfáradtam, tejet kérek Máriától. Mária az anyám, erre pontosan emlékszem, bár állandóan változik az arca. Hiányoznak a fogai és csúnyán selypítve beszél. Legtöbbször Bubura árulkodik: Már megint csavarog, sóhajtozza. Mária szerint ugyanis Bubu a feleségem és Bubunak itthon kellene ülnie velem. A HÁZammal azonban ő se törődik, és ez jó, legalább nem kell magyarázkodnom. A megoldások úgysem véglegesek, és egyes dolgokat magam se értek. Ez attól függ, hogy Bubut jónak vagy rossznak tar- tom-e. Ebben a kérdésben azonban senkitől se kérhetek tanácsot. Mária véleményét túlontúl ismerem, és rajta kívül csupán egy szakállas férfi van, akivel beszélgethetek, ez az orvosra is hasonlít, de inkább festmény. A falon lóg, éppen velem szemben. Emlékszem arra az időre, amikor nem akasztották oda, akkor még saját lábán járt és szürke flanelöltönyöket viselt. Bubu nem került szóba közöttünk. Még Bubu megjelenése előtt Festménnyé változott, így ha Buburól faggatom, nem mond semmit. A HÁZ építését ez erősen megnehezíti, és a csend is. A csendtől megsüketülnek a mozdulatok. Jó hangosra kell kapcsolnom a rádiót, az ordító, vinnyogó zenei hangok mindig munkára ingerelnek. Van bennük valami elindító csattanás, amely ellen meghúzott körvonalak mögé bújva védekezni kell. Ettől gömbölyűvé válik a veszély és nem lesz háromszögletű a homloka. Még mielőtt a Ház rajzolásába kezdtem, a fürdőszobában ültem, Bubun gondolkoztam. Bent a lakásban rémes sivalkodás volt, Bubu és Mária verekedtek egymással. Aztán feljött a házmester és rámtörték a fürdőszoba ajtaját. A nagy sietségben nadrágomat sem tudtam magamra húzni és ez olyan nevetséges volt. Akkor határoztam el végleg, hogy felhúzom azokat a falakat, 817
