Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Kabdebó Tamás: Találkozások, (Dies irae), Ötven, Manchester, (versek)
KABDEBÓ TAMÁS Találkozások 1. A túlvilágon találkozának: „megverseltem hegedőversenyed” „megzenésítettem Ódád.” signaturák: Bartók Attilád, József Bélád. 2. „Ej mi a kő?” mondá a tojás aztán szétfröccsene. „Megkövetlek”, feleié a kő, „mivel a kőkorban madártojás valék én is, azóta megkövesedék.” („csak azt követem ami lényegem.”) 3. ITT A VÉREM MIBE LŐJEM? így a ténta a tolinak (embertest a szúnyognak) ITT A TOLLÁM MIBE LŐJEM? (nőszúnyog a nőszúnyognak.) így a toll a papírnak UUIIIIIII UUUUIIIII UUUUUUIIIIIII UUUUUUIIIIII bőgtek a szirénák a homokórában pergett a homok: túlélés? tán addig míg megfől egy lágytojás, aztán, egyedül itt, Albionban, húszmillió élte egy villanás. (a többit lassan rágja el a sugárzás-fekély, a bőrrák) a riasztókészülék lézercsapjai kitapogatták amint a szivaralakú haláltestek átfúrták a légteret, nincs holnap reggel, nincs holnap, félóra sincs, üregek, ürgelyukak sincsenek, csak óvóhely-érzelmek, sikolyok, zokogás, szipogó anyák, bőgő, álmaikból felvert csecsemők, karámjaikban megzavart állatok, legázoltan; fél-véletlenül oldalbarúgott kutyák, macskák, fejre húzott ágylepedők, ágyalábújó szeretők, „halotti leplünk”, mormogja egy apa. kint a szirénaszó 82 (Dies irae)
