Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Kabdebó Tamás: Találkozások, (Dies irae), Ötven, Manchester, (versek)
alábbhagy, majd rákezdi megint: UUIIIIII UUUIIII szétszélednek a csavargók, szerteszélednek az üdvhadsereg vitézei, (a hadsereg értelmetlen, üdv-re nem telik, a fődből amúgy is pójtol lesz.) egy apácazárdában hangosan imádkoznak, a zsinagógában ég a villany, szombat van? téli nap? ki látta az angyalt? „ne öltözz, siess!” „hagyd a vacak gyémántokat, s a nagyanyát az ágy alatt.” „még harminc másodperc”, a rádióba mondja egy generális, „a kezed” „tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy, nulla.” VISSZA AZ ÁGYBA MIND! EZ CSAK GYAKORLAT HARAG NAPJA VOLT. Otven Mégegyszerennyi? Aligha Még félszer? Találgass csak, és tusakodj! (Mígnem behajol az Űristen a ringbe és bedobja a törülközőt.) Hátratekintesz: elhalt jövőd leng, előrenézel: hiányzó jelened. Szeletekre oszlik minden időd illúzió a végtelened. Manchester „Sátáni malmok” ipari gőg metropolissá vált falu Engels itt írta új idők szavát egy rücskös falú iskola könyvtári asztalán, míg kora dacára sok gyerek a fonodákba tán tizenkét órát is „kapdosott”. E nép meló-erkölcsét itt váltották vagyonra
