Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Károlyi Pál: Nemzetközi Bartók Fesztivál, Szombathely, 1990
kaptunk egy emlékezetes Cage-estet, valamint Kurtág-bemutatót. A következőkben részletesebben legyen szó öt, általam önkényesen kiválasztott fesztiválkoncertről, amelynek alapján szeretnék képet adni a rendezvény jelentőségéről. Miután lezajlott a fesztivál nagy sikerű nyitókoncertje (júl. 18.), amelyen Bartók-műveket En Schao manchesteri karmester vezényelt a Szombathelyi Szimfonikusok élén, naponta ismerkedhettünk meg újdonságokkal. Időrendben: a hegedűkurzus résztvevői, Steifen Schleiermacher és Csalog Gábor zongoraművészek hangversenyein, majd elektronikus zenét hallgathatott az érdeklődő, a Fesztivál Fúvósötösét s újra a szimfonikus zenekart, ez alkalommal (júl. 24.) a karmesterkurzus résztvevői egy részének vezénylésével. Megható volt, hogyan tudták átérezni a mi legmagyarabb lelkiségünket, Bartók zenei megnyilatkozásait. Hadd emeljek ki közülük mindjárt egy tündérlelkű angol muzsikuslányt, Andrea Quinn-t, aki a Magyar Képek két lassú tételét csodálatos érzékenységgel vezényelte, néhol olyan szépségeket mutatva meg e bartóki zenében, amit még nem is hallottunk. Gyönyörködtetőek voltak alaposan és aprólékosan kidolgozott espressivói, rubatói. Kár, hogy a „szereposztás” úgy alakult, hogy gyors, vagy markáns jellegű tétel nem jutott számára, szerettük volna képességeit alaposabban megismerni. Mindenesetre, lassú tételben ismerszik meg az igazi muzsikus. E kedd este kizárólag Bartók művei szerepeltek, első felében olyan zongoradarabok és mellettük zenekari változataik, amelyek Bartók zongorázásában népszerűvé váltak, s ez adta neki az ötletet meghangszerelésükre, olyan darabokat adni zenekaroknak, amiket azok szívesen és gyakran játszanak. Ez a szándéka meg is valósult, - sajnálhatjuk azonban, hogy éppen magyar zenekarokkal igencsak ritkán hallhatjuk. Karakterük szempontjából is érdekes volt az egymásmelletti bemutatás, többjüknél erősen érződött az eredendően zongora-fogantatás. Talán emiatt is egyes tételek zenekari megszólaltatása halványabbnak, színtelenebbnek hatott, mint a két kiváló zongorista — Mocsári Károly és Oravecz György tolmácsolásában, ami persze az ő játékukat is dicséri. A zenekari megszólaltatásokban is örülhettünk azonban szép pillanatoknak, mint a Román táncok II. tételében, ahol a hangszerelés színessége gyönyörűen érvényesült Tommy Andersson svéd karmester keze alatt. Az est maradandó élménye Oravecz játékának költői megnyilatkozása, ami vízválasztóként hatott az addig hallott interpretálások után. Mindjárt az Este a székelyeknél indításával mélyen megragadta a hallgatót s ugyanígy a másik lassút (a Négy siratóének máso- dika) felejthetetlen ihletettséggel tárta elénk — (azért is volt oly megkapó a már említett Andrea Quinn szereplése, mert ugyanezekkel a lassúkkal a zongora-exponáláshoz méltó érzelemgazdagsággal lepte meg közönségét). íme egy fiatal magyar zongorista, akiből a nagyok ígérete sugárzott! A gyors tételek tempoválasztásánál egyelőre még elkapja a bravúr csillogtatása, így a túl gyors tempo miatt igen könnyednek sikerült Medvetáncban, ezért az ezúttal hatásosabb is volt zenekaron, a társainál gyakorlottabbnak tűnő francia Pascal Rophé dirigálásával. Az est zenekara, a Szombathelyi Szimfonikusok a szünet után Bartók eredeti zenekari kompozícióját, a főváros felkérésére 1923-ban, Buda és Pest egyesítésének jubileumára írt Tánc-suite-t szólaltatta meg a kanadai Jaques Lacombe (akit a tv karmesterversenyéről már ismerünk) és Juijen Hempel holland karmester megbízható vezénylésével. Élményt Sándor János koncertmester hegedűszólói hoztak, melyek közül különösen az első megszólalás volt szívbe markoló. A hatás a karmester érdeme is, minthogy nem mindegy, mi készíti elő ezeket a pillanatokat, ennek ellenére a karmesterek a rájuk kiosztott tételekben nem tudtak említésre méltót produkálni. A folklórprogram és Rohman Imre elmaradt zongoraestje miatt ezután csak a harmadik napon folytatódtak a hangversenyek Négyesy János hegedűestjével, az oboa- és ütő-, valamint a gordonkakurzus bemutatkozásával. Beszámolómat most az időrendet felborítva, a karmesterkurzus második fellépésével folytatom, amely egyben a fesztivál ünnepélyes zárókoncertje volt. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy meg776
