Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - M. Kiss Sándor: Egy karika a szalámiból (Beszélgetés Kiss-Balázs Eszterrel) (interjú)

ták az országot”. Ez a kifejezés logikai képtelenség, hiszen köztudomású, hogy Justus a háború egész tartama alatt és utána is következetes szovjetbarát volt, tehát a „megszállás” szót, ami ellenséges beállítottságra mutat, nem használhatta, valamint én, aki üldöztetések alatt vártam a szovjet csapatok győzelmét, szintén nem érthettem egyet ilyen kitétellel. Annyit mondott, hogy a munkásság és az értelmiség nagy része nem szívesen fog belépni a MKP-ba, és a SZDP szerepe ezeket a tömegeket szocialistává nevelni. A jobboldali szociáldemokraták most, amikor az orosz csapatok Magyar- országon tartózkodnak, nem lesznek veszélyesek és az ellenük folytatandó harc is indokolja, hogy az SZDP-ben dolgozzunk. Magyarországon megvalósítandó forradalomról sem 1944-ben, sem utána nem beszélt soha.

A Szociáldemokrata Pártban az Oktatási Titkárságra kerültem, amely Justus egyik alosztálya volt. A szervezeti felépítés szerint az oktatási titkárság nem foglalkozott 1945—46-ban napipolitikával, csupán az ideológiai képzéssel. Napipolitikát a keddi pártnapokon adtak elő, de ezeknek rendezése a Fővárosi Titkárság dolga volt. Nekem akkor az volt a véleményem, hogy a fasizmus elleni harc és a szocializmus megvalósítása érdekében elsőrendű fontosságú feladatunk a klasszikus marxizmus megtanítása, mert a tapasztalatok mellett az védi egyedül az embereket ellenséges propaganda befolyása ellen, ha a marxizmus cáfolhatatlan elvi igazságaival megismerkednek. Ebben az időben a Kommunista Párt főleg a napipolitikai teendők megmagyarázásával foglalkozott, és csak jóval később tért rá arra, hogy felsőbb fokon klasszikus marxizmust is tanított. Abban a sillabuszban, amit a vádirat kifejezése szerint nevezek csak sillabusznak, bár valójában memorandum volt (vallomásomban is, tévesen, a sillabusz kifejezést használtam), azt fejtettem ki, miért helytelen a tömegeknek csak napipolitikát tanítani és az egész napipolitika alapjául szolgáló, azt valójában indokoló klasszikus marxista oktatást elhanyagolni. Használtam azt a gondolatot is, hogy a klasszikus marxizmus tanítása gondolkodó és öntudatos embereket nevel, míg a napipolitika megmagyarázása ellaposíthatja az elméket. Ezek szerint egyszerű elvi különbség volt, aminek helyességét, illetve a kommunista oktatási rendszer akkori hiányosságait maga Rákosi Mátyás ismerte el az egyesülési kongresszuson, ahol kijelentette, hogy az SZDP-nek döntő érdemei vannak a tanítás területén, és ezeket az eredményeket az MDP-nek át kell majd vennie. Téves és valótlan tehát az a megállapítás, hogy „kommunistaellenes beállítottsága késztette arra, hogy sillabuszt készítsen, amelynek az volt a lényege, hogy a kommunista oktatást és annak módszereit nem tehetik magukévá, mert annak az volt a célja, hogy a Kommunista Párt és a Szovjetunió érdekében a dolgozókat félrevezesse. Kifejtette, hogy az MKP-nak nem célja a dolgozókat új forradalomra előkészíteni. Ezt a sillabuszt további céljaik érdekében átadta Justusnak.” A memorandum egy hosszú éjszakai beszélgetés eredményeképpen íródott, csupán a beszélgetést és a közben támadt gondolataimat rögzítettem írásban, és minden további cél nélkül tettem le a már eltávozott Justus asztalára. Senki többé nem olvasta, és Jus- tussal sem beszéltünk róla utána soha. Súlyos ferdítés a „félrevezetés” is, mert a sillabusz arra mutatott rá, hogy az elméletileg képzetlen, csupán a napipolitikai tények dicséretéhez szoktatott emberek könnyen válnak martalékává bármilyen ellenséges befolyásnak, egyszerű bólintó Jánosokat nevel, akik ma a MKP- nak és a SZU-nak tapsolnak, holnap az ellenségnek. Oj forradalomról nem volt szó, ez a gondolat akkor, 1945 őszén, fel sem merült bennem, mert ezt az ideát Papp-Koleszár hangoztatta csak, és vele akkor még alig beszéltem, csupán 1946- ban kerültem hozzá közelebb.

1946 után valóban sokat hallottam Papp-Koleszártól arról, hogy nem zúzták szét a burzsoáziát, pöffeszkednek még a csuhások stb., ezért szükség van, a burzsoázia megsemmisítésére és a szocializmus megvalósítása végett —, forradalomra. Valóban szándéka volt, hogy ha a történelmileg alkalmas helyzet elérkezik, a burzsoá maradványok ellen a szocializmusért megvívandó forradalom egyik vezetője lesz és ebben rám is számított. Ezt a szándékot az államosítás előtti időbe kell helyezni, és akkor félreismerhe74