Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - M. Kiss Sándor: Egy karika a szalámiból (Beszélgetés Kiss-Balázs Eszterrel) (interjú)
„Milyen nyelven volt meg Neked?” „Németül” — felelte. „Márpedig én nem tudok németül. Mindig is korholtál miatta!” — vágtam rá. A bíróság fenntartotta a vádat, hogy igenis, kölcsönkaptam. Ekkor kénytelen voltam azzal előállni, hogy ezt csakis F. J. vallhatta, akinek a vallomása nem hitelt érdemlő, mert beszervezett ügynök volt annak idején, és most már nem kerülhet ellentétbe akkori jelentéseivel. Justus Pált lázításért nyolc évre ítélték. Még két évet ülhetett volna, ha „magaviseletére tekintettel” nem harmadolják. Pénz, állás nem járt neki. Tudomásom szerint lakást, állást, pénzt később kapott ugyan, de sohasem rehabilitálták. Pont. DOKUMENTUM-MELLÉKLETEK Igen tisztelt Legfelsőbb Bíróság! Hivatkozási szám: 104/57. Fenti számú aktámat a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvással tette át a Legfelsőbb Bírósághoz. Alulírott Kiss Eszter (jelenleg férjezett Balázs Györgyné, szül. 1926. II. 13., anyja neve: Kutassy Erzsébet, lakcíme: Bp., XIV., Dorozsmai u. 13/a. I. 4.) az alábbi észrevételeket teszem: A vádirat, valamint az ítélet adatokban is tévedéseket tartalmaz, mégpedig az alábbiakat: a) Vagyonelkobzást előttem nem hirdettek ki. b) Anyám neve nem Kutasi Erzsébet, hhnem Kutassy Erzsébet. c) Tárgyalás kelte nem 1953. IX. 29., hanem IX. 30. d) Az iskola amelyet elvégeztem: Budapesti Református Egyházmegye Skót Polgári Leányiskolája, itt négy polgári és kereskedelmi szaktanfolyam, végeztem 1941-ben; utána, 1945-ben magánúton, külön engedéllyel érettségiztem a Kaposvári Leánygimnáziumban, majd 1950-ben két év eltelte után alapvizsgáztam az Eötvös Loránd Tudományegyetem esti tagozatának magyar—történelem szakján. e) Állásba a kereskedelmi szaktanfolyami vizsga után azonnal, tehát 1941- ben léptem. d) A bölcsészkaron nem három évet fejeztem be, hanem kettőt. Megjegyzem, hogy adataimat minden esetben pontosan, a valóságnak megfelelően diktáltam be, és a helytelen adatmegjelölések is bizonyítékul szolgálhatnak amellett, mennyire téves az egész tárgyalási anyag. Érdembeli észrevételeim megtételére az késztet, hogy a Legfőbb Ügyészségnek a törvényességi óvásra vonatkozó indoklásában nincs szó arról, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltakat másként kell megítélni. Tekintettel azonban arra, hogy nem csupán a megítélés volt törvénysértő, de maguk a tények sem felelnek meg a valóságnak, meg kell kérnem a Legfelsőbb Bíróságot, vegye figyelembe az alábbi észrevételekben előadott valóságos tényállást. A munkásmozgalomba 1942-ben kapcsolódtam be, ebben az évben futólag megismertem Justus Pált is, de csak 1943-ban lettem tagja szűkebb tanítvá- nyi körének. Nyilvános szemináriumain mindig a klasszikus marxizmusról tanított. A néhány résztvevővel zajló, lakásán tartott szemináriumokon a forradalmak történetéről volt szó, és utólag úgy látom, itt hiba volt, hogy az orosz forradalmat tanítván nem hangsúlyozta ki Sztálin szerepét. A népfrontpolitikával valóban nem értett egyet, mert az volt a véleménye, hogy Magyarországon nincs demokratikus polgárság és demokratikus parasztság, tehát a munkásosztálytól idegen, más rétegekkel való szövetség nem erősíti, hanem gyengíti az ellenállás erejét. Én akkor annyit tudtam, hogy vannak kommunisták, akik elkerülhetetlennek tartják a forradalmat a szocializmus megvalósításához, vannak megint mások, akik mindenáron el akarják kerülni a forradalmat, ezek a szociáldemokraták. Arról, hogy a kommunistáknak pártja van, nem tudtam semmit, következésképpen — bár magamat fenti értelemben kommunistának vallottam — eszembe sem jutott az „egység” fontossága. 1945-ben valóban Justus kérésére léptem be az SZDP-be. Téves a vádirat és tárgyalási jegyzőkönyvben az a kifejezés, amely szerint Justus azt mondta volna: „most, hogy az oroszok megszáll73
