Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Villányi László: Tolnai prózája (tanulmány)
munkás sztorija az, „hogyha még sokáig dolgozom ezen a szalagon: meghülyülök”. Örült helyzetbe kerül az első utazását átélő kisfiú. A vécében, letolt nadrággal akar bliccelni, mert bátyja szerint ez biztos trükk. A kalauz ráront, s bezárja egy fülkébe. „A mozdonyvezető olykor vékony füttyjelekkel értesítette a soron következő állomásokat: elcsíptük! elcsíptük!” — hallucinálja a fiú. A Most majd én vezetgetlek tégedet című novellában a tisztaságot követelő férjet vakítja meg az eszét vesztett öregasz- szony. így már mondhatja: „Csillog minden!” A Palics című novellában állatkerti ketrecbe kerül a család egyetlen vagyonára, a disznóra vigyázó fiú. Az emberi lélek rejtelmei éppúgy izgatják Tolnait, miként Csáthot és Kosztolányit. A skizofrénia pontos leírását olvashatjuk a Briliáns című novellában. Az asszony monológjából lassanként ismerjük meg kegyetlen életének tragikus epizódjait. Munkáját. „Sorban vagy száz sámli. Száz sor sámli. És szinte vezényszóra mozdulnak. Sosem is hangzik el vezényszó. És mégis állandóan ott visszhangzik. A német vezényszó. A spárgásoknál is. A német vezényszó állandóan a levegőben lóg.” Apja halálát. „Édesapám az istállóban akasztotta fel magát. A lovak közé. Olyan volt, mintha csak lovagolni akart volna.” Elmondja nagyszülei pokoli sorsát, gyerekkori elhagyatottságát. Az idegenben végzett lélekölő munka közben állandóan retteg a megőrüléstől. És amikor feltalálja a megőrülés ellenszerét, akkor válik bizonyossá őrült mivolta. Amikor gyűjteni kezdi a vakondbriliánst, a vakond ürülékét, ami olyan, mint a drágakő, a megevett szentjánosbogarak miatt. Vagyis az őrületbe menekül az őrült valóság elől. A novella végén derül ki, hogy az asszony őrült monológját halála előtt mondja el, a spárgára emlékeztető gyertyával felgyújtja magát. A skizofrén asszony életében nem, csak a hullaházban simogatja meg férjét. Mikor találkozik férje kollégájával, úgy érzi, „csak akkor tudtunk volna közölni egymással valamit, ha teljes erőből orron vág”. Tolnai így mondja el: idáig „fejlődött” a világ, ez a dolgok állása. Az idill az őrületé. Ebben a világban úgy megy az ember, „mint aki attól retteg, minden pillanatban két egymás irányába száguldó mozdony ütközője közé kerülhet”. Mintha a vakság lenne az esély. Mintha az ember végül már csak egy fejetlen kővel tudna beszélgetni. A fotóriporterek is, mintha az Apokalipszis előtti napokat rögzítenék, s a képeken nem lehet látni mást, csak fekete és fehér foltokat. Alányokkal véletlenül sem esnek szerelembe, pornográf képregényt készítenek. Persze a filmet használat előtt fény elé tartják. És szüntelenül habzsolják a szárított halat. „Ajkuk sarkán vékony érben folyt a vér.” Nem ejtenek ki mást, csak egyetlen szót: HAL. (Itt törvényszerűen eszébe jut az embernek, hogy a hal a keresztény szimbolikában Jézus Krisztust jelenti.) Örömre csak a focipályán átvonuló fiúk lelnek, a reggeli harmatban gázolva. Ök ilyennek képzelik a paradicsomot, meg vannak győződve arról, hogy a levegőbe rúgott labdák, „azok a gyertyák az isten és az angyalok kékségeiben is (azúrjaiban, mondta Szatyor) megmártózkodtak”. Ha valaki azt kérdezné, mi Tolnai Ottó novelláinak témája, nehéz lenne válaszolni. „...Én éppen a témától, a témáktól menekülök, mint a kínjában vízbe ugró bolhás kutya” - vallja be egyhelyütt. Nem történeteket mesél el. Novellái rendszerint történés-asszociációkból épülnekfel. Például: Vermeer van Delft az Újvidék Áruházban. A fiú a mikroszkóp történetét tanulja. Többször ismételgeti a feltaláló, Antony van Leeuwenhoek nevét. Az apa előadja gyanúját, hogy esetleg nem Leeuwenhoek találta fel a mikroszkópot, hogy Vermeer van Delft és Leeuwenhoek egy személy volt. Aztán az apa az Újvidék Aruház kávézójában üldögél, s figyeli, hogy valakinek rothad a talpa. Úgy látja, a férfi zsebkésével egy jégkockába próbál belevésni valamit, talán monogramját. És a férfi ő: Vermeer. Mikor megismerkednek, a férfi így mutatkozik be: „Utazó vagyok, Vermes, mondta monarchiabeli modorra utaló mikromozdulatokat téve. Holland játékmikroszkópokat szeretnék eladni az Újvidék Aruháznak nagy mennyiségben...”. És az apa levonja a következtetést: igaza volt, megérkezett Vermeer a mikroszkópokkal. A másik példa legyen Az Újvidék Áruházban kapható mediterrán szivacs? című novella. Az író Szabadkára utazik. Ez volt az első nagyváros, ahova 649
