Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - M. Kiss Sándor: Egy karika a szalámiból (Beszélgetés Kiss-Balázs Eszterrel) (interjú)

olyankor hangzott el, amikor az összes hírességek Palistul elmentek már. Mi, aprószentek még maradtunk. Soha, később sem tudtuk teljes pontossággal eldönteni, ki az, aki rajtam kívül szintén be volt építve, vagy esetleg pletyka útján jutott az idézett mondat az ávó tudomására. Bizonyos csak abban voltam, hogy én nem pletykáltam. Ez elemi mozgalmi szabály volt.

Igaz, még szeptemberben jeleztem a veszélyt Vörösnek. Még ’44-ben megtapasztaltam, hogy Vörösre rábízhatom az életemet. ’44 október 15-én a tőlem származó iratokkal fogták el egy olyan lakásban, ahol „hátramaradtak” fényképeink és iratok; amíg nem deportálták, kékre-zöldre-céklára verték, de a nevünket soha ki nem adta. Egri Gyurinak ő adta tovább. Balázs Gyurinak szintén tudnia kellett a dolgokról, az EI-ben, Palival egy házban dolgozott, hat év frontszolgálat után tért haza ’47-ben Franciaországból, idősebb volt nálunk, és közöttünk az egyetlen „politikus” elme. A vészjelzéssel ennek a három embernek is tartoztam, de találkozni nem találkozhattam velük. Akkor talán Györgyi mesélte volna el valakinek ezt a bizonyos mondatot?

Amint Margit, Laci és Pali tőlem értesültek róla, hogy „lebuktunk”, úgy döntöttünk: nincs értelme többé csoportosan találkoznunk, legfeljebb külön-külön. Mindent összevéve június közepétől október végéig jártunk össze. Nem is mindig lakáson, egyszer a Margitszigeten, egy alkalommal pedig Kassákékat látogattuk meg Szentendrén. Szántó Piroska műtermében is jártunk. Életem egyik legszebb napja volt.

Ennyi volt a Justus-féle úgynevezett szervezkedés a valóságban. És tudták,

mire számíthatnak. Védekezésre nem lett volna mód?

Volt nekem akkoriban egy Wisinger András nevű szeretőm, feleségül akart venni. Nem voltam belé szerelmes, és pontosan tudtam, hogy senkivel tartós kapcsolatot nem folytathatok, mert az illetőt bajba hozom. Becsületes ember volt, tehát megmondtam neki: szó sem lehet róla, mert Justus-ügyben engem az ÁVÓ a markában tart. A naiv, katolikus neveltetésű, egy anyaszentegyházban hívő illegális kommunista úgy reagált, hogy ez képtelenség, a PÁRTban ilyen nincs, forduljak a Központi Ellenőrző Bizottsághoz. Nagyszerűnek találtam az ötletet, noha nem hittem semmiféle enyhülésben, de úgy véltem, rájuk fér, hogy kissé megszorongassák az ávósokat. Megírtam levelem a KEB-hez: „Az ÁVH tisztje a Politikai Bizottság egy tagja ellen hamis jelentésekre kíván engem kényszeríteni, kérem ebben az ügyben meghallgatásomat.” Három napon belül szólt a telefon, berendeltek a Pártközpontba.

Bs hogyan zajlott le a beszélgetés a KEB-nél?

Bárd Ármin fogadott. Reggel 9-től mintegy 6 óra, fél 7-ig foglalkozott velem. Mérhetetlen szomorúságot és mély megértést tapasztaltam a részéről. Az ő előtörténetéről, Szovjetunió-beli tapasztalatairól sokkal később, egészen más körben forgó emberektől értesültem. Meggyőződésem, hogy Bárd Ármin akkor és tőlem szerzett tudomást arról, hogy az, aminek tanúja és szenvedő alanya volt odakinn, Magyar- országon máris megindult. Agárfeje volt, epebajos, májbajos, szívbajos arca, sok keserves élmény állhatott mögötte, nagy hallgatási kultúrát tanúsított.

A levelemben kihangsúlyoztam azt a szót: hamis. A KEB előtt is erre összpontosítottam. Az ÁVÓ a legelső találkozáskor pontosan úgy fogalmazott, mint később a vádiratban: „Tehát maguk ellenséges szervezkedést folytattak.” Más: két ízben közöttünk ült Erdős László, a Paris Soir tudósítója, bulldogképű, sötét színezetű, okos, visszafogott, kevésbeszédű valaki, akivel azután később Margitéknál még ösz- szef utó ttunk párszor, és aki tudósított is a Rajk-perről; ezen a láncszemen elindulva akarták velem aláíratni, hogy Justus ezen a francia emberen keresztül kémkedik a CíA-nak. A kezdet kezdetétől a koncepciós pert építették. Ha csak azt kapták, ami ténylegesen történt, rendkívül elégedetlenek voltak. Nem torolták ezt meg úgy közvetlenül, hogy mindig megpofoztak volna, de folyton fenyegettek vagy ígérgettek. Tehát: „Mondja el, mi a Maga legfőbb vágya? Hol szeretne dolgozni? Akar Ma61