Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - M. Kiss Sándor: Egy karika a szalámiból (Beszélgetés Kiss-Balázs Eszterrel) (interjú)
lesleg J. férje, F. T. filmes sokszor megfordult a Palace-ban, és minden elejtett szót, halvány árnyalatot jelentett a Tisza Kálmán téren*.) Tehát én az Andrássy út 60-ban tudtam magam mihez tartani, miről nincs módomban hallgatni vagy elterelni a szót. F. J. nevét, amíg élt, senkinek nem ejtettem ki, hisz ki-ki maga ad számot róla, hogyan került bele a présbe. Ezután mi történt az ÁVH-n? A göndör még megcsavarva tartotta a hajam, de szembefordulva vele a képébe vágtam: „Végre értem ,miről van szó! Maguk akarnak csinálni Magyarországon is egy trockista pert, ennek egyik főszereplőjévé Justust akarják tenni! Uraim, nem én leszek az, aki meghúzom Justus nyakán a kötelet! Egészen más fog történni! Az égvilágon mindent aláírok, megspórloom a pofonokat, és a tárgyaláson, 20Q külföldi újságíró jelenlétében fogom elmondani az igazat, és akkor MAGA fog bekerülni a pincébe az én helyembe!” Erősködtek, hogy ezeken a szombatokon szovjetellenes, trockista összeesküvés folyik. Gyúrtak: ha igaz, hogy ez a csoport semmi ellenséges tevékenységet nem folytat, akkor én tegyek jelentéseket arról, ami elhangzik. Erre éjjel két óra tájban tértek rá. Gúnyosan megkérdeztem, hogy vajon mely külföldi hatalom megbízásából szervezkedik Justus, hisz ha van szervezkedés, annak belső feszültség nem lehet az oka, csakis külföldi aknamunka, amint az meg vagyon írva ... Fenyegettek, hogy megvannak az eszközeik, amelyekkel engedelmességre bírnak. Ígérgettek. Huzigálták a hajam, taszigáltam-lökdöstek, de nem vertek meg komolyan, és éjjel fél öt után vitt kocsival haza Rettegi (aki bekísért és a kapuban mutatkozott be), még kezet is csókolt a kapuban, hogy a házmester azt higgye, a szeretőm. Tatának elmondtam, mi történt. Tata anyám élettársa volt, Fleischmann Sándor, kora ifjúságától forradalmár, harcolt Zinovjev parancsnoksága alatt az internacionalistákkal, az ő családja révén kerültem be a munkásmozgalomba. Horthy idején pártmunkában csomagokat vitt a vidéki bebörtönzötteknek. A felszabadulás után semmiféle pozíciót nem vállalt, mert iskolázatlannak tudta magát. Világos fejű, alacsony, talpig férfi volt. Hallott róla, hogy -a Szovjetunióban történtek „különös” dolgok, átlátta, hogy a Papp-Koleszár-féle viszonyomból nekem bajom is lehet, úgyhogy mindaz, amit elmondtam neki, elszomorította, de nem lepte meg. Ezután aludtam valamicskét. Reggel fél kilenckor telefonáltam Ladomerszkyék- nek. Először Margithoz mentem a Nemzeti Színházba. Lacit, aki még föl sem gyógyult teljesen a szívizom-gyulladásából, kímélni akartam, de aztán Margit bíztatott, hogy Laci erős és jobban ért a politikához, erre fölbaktattam a Személynök utcába. Pontról pontra elmondtam az előző tizenkét óra történetét. Lacinak az volt a véleménye, hogy semmi mást nem lehet csinálni, mint szombatonként továbbra is találkozni, minden szavunkra vigyázni, csupa olyat beszélni, amit nyugodtan lehet jelenteni és minden egyéb gondolatunkat máskorra tartogatni. Ugyanazon a napon ugyanúgy elmondtam mindent Vándor Györgyinek is. Jus- tushoz a Rádióba már elég későn, délután jutottam el. Neki is az volt a véleménye, hogy nincs mit tenni, mint folytatni, vigyázni és jelenteni. Úgyhogy ezentúl közvetlenül a találkozásaink után, ott, Angyal Laci írógépén megírtam a jelentéseimet (Laci mindig, Pali gyakran elolvasta és esetleg ki is javította), és rendszerint még szombaton este találkoztam Rettegi úrral. Otthon nem is volt írógépem. Ez így ment 4—5 héten át. Egy szép napon Rettegi kocsival jött, bevitt az ávóra, lekent két-há- rom pofont... Ez mikor volt? ’48 októberében. Előszedett egy mondatot, amit nem jelentettem. A zsdánovi kultúrpolitikával kapcsolatban mondta volt Angyal Laci, hogy ez a legbiztosabb út, amely elvezeti az országot a mélyponthoz és minden gondolkodást csírájában kiöl. Ez * Köztársaság tér, a Magyar Kommunista Párt központja, majd Budapesti Titkársága. 60
