Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Kapiller Ferenc: "Amíg a belső szabadság meg nem születik..." - Sepsiszentgyörgyi beszélgetés Farkas Árpáddal) (interjú)
az eljövendőkben mindenkor. Ha most nem tudjuk sarkunkra állva megvédeni jogainkat, akkor elvesztettük teljesen. Mert hihetetlen tervszerűséggel „megművelt” nacionalizmussal, sovinizmussal, nemzedékekbe betáplált magyargyűlölettel kell szembeállnunk. A földindulás egyik közvetlen következménye a sajtóban érzékelhető. Sok új lap indult, a régiek megújultak. Munkatársa voltál a marosvásárhelyi Igaz Szónak s maradtál a Lát ónak. Hogyan kapta címét megújult lapotok, és mik a terveitek? Fölhívtak telefonon, hogy húsz perc múlva címet kell adni, mert megy a nyomdába. Mondjak négy-öt lapcímet. Elmondták, náluk mi szerepel. Húsz perc múlva visszahívtak s megegyeztünk a Látóban. Én nem tartottam jónak: süketnek, ügyetlennek, érzelemmentesnek, szikárnak éreztem, de azok közül, amik voltak, ez volt a legjobb. Nekünk Erdélyi Helikon címen kellett volna megjelennünk, folytatásaként a Helikonnak, ami havi folyóirat volt, de a Helikonra rácsapott az Utunk, így ez nem mehetett már. Markó Bélával voltunk együtt Kolozsváron, ő is volt itt, Szentgyörgyön; * sokat beszélgettünk a lap profiljáról. Dehát itt nincs mit fogad'kozni! Olyan rettenetesen lefejeződött az egész irodalom! Most, amikor kéziratot kell kérni, akkor derül ki, hogy nincs kitől. Alig van néhány író itt, a többiek elmenekültek. Én magánbeszélgetésben gyáváknak tartom őket, leszámítva azt az egy-két embert, akiknek egészségügyi, meg nem tudom én, milyen okokból kellett elmenni. Nem bocsátom meg nekik, de sajtóban azt mondom, hogy nemzettestben élnek s próbálják megtalálni a helyüket. Nagyon nehéz lapot szerkeszteni. A fiatalok közül kiket látsz kiugró tehetségeknek? Számomra két fiatal költő vált ki: Kovács András Ferenc és Visky András; kettejük közül is Kovács András Ferencen van a hangsúly. Harmadikként Tompa Gábort említem, aki olyan szerencsétlen helyzetben van, hogy amikor költészetről van szó, akkor nagyon jó színházi rendezőnek tartják a kollégák, amikor színházi rendezésről van szó, akkor a színészkollégák azt mondják, hogy milyen jó költő. Egyébként mind a kettőnek kiváló. Esszéírók és prózaírók? Esszéíró — Jakabffy Tamás, nagyon képzett fiatalember, tavaly végzett. A nevét úgy írják, mint az örmény neveket. Van egy prózaíró leányka innen, Szentgyörgyről: Kisgyörgy Réka. Ök most lapot is indítanak a mi támogatásunkkal: a Háromszéki Mikes Kelemen Egyesület a gazdájuk. Szempont címmel esszélapot csinálnak Kolozsváron. El is mosolyodtunk, mikor itt jártak. Kérdem Jakabffy Tamástól, hogy „van bőr a képeden esszélapot indítani, mikor a két irodalmi lapunk nincs ellátva esszével? Hogy’ fogod a Helikon szerkesztőjeként kérni az esszét — mondjuk — Székely János tói, hogy most küldjön valamit a Szempontnak, valami érdekesebbet, a másikat majd közöljük a Helikonban?” Divat a lapindítás, de a két lapunkat nem tudjuk színvonallal megtölteni Visszatérve a Látóra én csak annyit tudok mondani, hogy szándékaiban nagy446
