Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Kapiller Ferenc: "Amíg a belső szabadság meg nem születik..." - Sepsiszentgyörgyi beszélgetés Farkas Árpáddal) (interjú)
1983-ban jelent meg az Asszonyidő című köteted. A címet én egysoros versnek olvasom ... Ez amolyan közéleti esszé-kötet. Bújkálás a publicisztika elől, amelyik nyílt színvallást követelne. Lírai kis szövegek voltak ezek. Az Asszonyidő cím — ellentéte a férfiidőnek. Ügy is értendő, hogy ezek a mi volt éveink az asszonyok otthonteremtő, fészekmelengető bizodalmára voltak hagyatva; arra, amit asszonyember a családban, gyermeknevelésben el tudott végezni, míg a derék férfiak gyűlésekre, tapsolni jártak. Az maradt az életükből, amit az asszonyok a családba menekíteni tudtak. Ugyanakkor az asszonyidő a gyávaság, a gyengeség, az elnyomorodottság és méltóságnélküliség ideje is. Nem az emancipált asszonyok idejére utal a cím, hanem az elpuhultság, a férfiméltóság nélküli időre. S még van rétege a címnek: ne felejtsük el, hogy egy Elena nevezetű asszony uralkodott ezekben az években, s rajtunk, értelmiségieken még drasztikusabban, mint férje, mert őhozzá tartozott a kultúra, a szellemi élet. Ilyen többrétegű címként találtatott ki ez az értelmező szótárban nem létező összetett szó. A forradalom, amelyben kisgyermekek, terhes asszonyok is estek el, az már valóban férfiidő. Az esszék nyelvezete, stílusa erős kritikát, nemtetszést is kiváltott annakidején. Vállalnád-e most ezt a nyelvet? Ez a könyv metaforikus nyelven fogalmazott szöveggyűjtemény. Erre a metaforikus nyelvre ma nincs szükség. Sőt, kárhoztatnám magam ilyen nyelven írni, mint ahogy ez fogalmazódott. Ma az egyenes beszédnek, a direkt, hagyományos értelembe vett publicisztikai nyelvnek van helye, létjogosultsága, írtam ezen a nyelven is, de nem szerettem, nem szeretem igazán. Akkor szeretném, ha ügyintéző ember lennék, akinek direktben kell beszélni. Más az én nyelvem és éppen ezért van az, hogy még várnak a versek sorukra, hogy megszülessenek. A Bojtár Endre által bevezetett fogalmak — „boldogságkorszak — szabadságkorszak” — mennyire fedik le az általad használt „asszonyidő— férfiidő” fogalompárt? Érintik, sőt, elég közeli a rokonság. De, hogy jelezzem a lényeget, elárulom, hogy én az elmúlt három-négy hónapban egy-két napig voltam boldog, de szabad még nem. Szabad még nem. Tudniillik a szabadságot nem az istrángok kilazulásával vagy szakadásával kell éreznünk. Amíg a belső szabadság meg nem születik, hiába van ott, kint a szabad utca zaja, addig szabadnak nem érzi magát az ember. Nem félő, hogy visszazuhanunk s egy újabb asszonyidő következik? Persze, az már nem ugyanaz lenne ... Azt már „vénasszonyidőnek” nevezném! — De komolyra fordítva a szót: Most férfias, kemény, nagyon határozott magatartásra van szükség. Meg kell védenünk nemzetiségi jogainkat. Ez utolsó esélyünk nemcsak e században, hanem 445
