Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Géczi János: Búcsú (vers)
várja-e a meggörbült szög melyből az erő ami hajlította nem jön többé elő a molinóvastag időben kisebbedőben és távolodóban egyedül mint aki nincs és akkor hogy üres tenyéröble óvta megtartva a levegőt vékony ujjain egyensúlyban tartva a látványt s az elmenőt egy mondat pányvájára fogva a láthatatlan szellemalakba megformázta magából őt fel-felhangzik majd hol egyik hol másik féltekén s a résekben hol innen oda átsuhog mint vesztőhelyek szélfútta terén s a szavakén a szemekén hol maja-kiese hol mansi hol angol nyelvek szellemhangján fel-felhangzik [fel-felhangzik]
/
