Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Géczi János: Búcsú (vers)
GÉCZI JÁNOS Búcsú [a látványon túl és talán mégis innen] a látványon túl és talán mégis innen (névtelen vidéken komor ige) a kormos falról a felismerés nyitja rád a szemét s a szigorú rés mint az Isten szíve átdobog a fehér ingen (a falból kinéz a rés másodízben) és torkában lüktet még néha a szavak maradéka az mi ’túl és talán mégis innen' nyugodt és szelíden oly hatalmas hogy belecsobbansz s lebegsz testmeleg vízben (kit néz a rés harmadízben) [ha nem én ha nem te]----u - u — — uu-u-------u u — u-----e z a mozdulat hangja egy meztelen tenyéré a meleg bőrön alóla a csont is átsugároz benne éveinknek fénye árnyéka is mindent mesélt és mesélne ahogy végigfut a mellen a törzsön 433
/
