Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)

azt sem tudhatjuk, mi lett azután, sőt, hogy mi jön ezután. Tényszerűen iga­zolható, hogy csak az a fontos, ami ez­után jön, a többi csak átmenet; de ah­hoz, hogy tudjuk, mi van az átmenetben, tudnunk kell, mi volt ezelőtt. Sőt azelőtt! FÉRFI II. (suttogva) Alfonz levele, Bob levele, Alfonz levele ... FÉRFI I. Tudományos premiszaként té­telezzük fel, hogy ezek nem is levelez­nek ... Mi következik ebből redukció ad abszurdum, hogy nem igaz az egész, mert ezek bizony leveleznek, de még meny­nyire, sőt... Persze ezt alaposan adatol- ni kell és kortörténeti bizonyítékokkal dúsítani, megtalálni az okát mindennek, mert nem igaz, hogy csak úgy maguk­tól, minden külsődleges behatás nélkül, csak úgy maguktól elkezdik, és írnak, és írnak, és írnak .. . Tehát maradjunk a tényéknél, a realitás talaján a tényék­nél! Itt van például ez a harisnya... (kiemeli). FÉRFI II. Hányas? FÉRFI I. Jó. Ez is harisnyanadrág. (Hoz­záméri hátulról a Nőhöz). Nem. Nem jó. Ez nem is az övé. Ide kérem mások is ürítkeznek. Így nem lesz jó. Majd meg­látják maguk, hogy ez így nem lesz jó! Pedig nagyon fontos a rétegek mobilitá­sa... Mindig az, ami alulról tőr fel. A feltörekedés, a kicsinosítás, nagyravá- gyás, mozgás, felfelé mutató tendencia és a tendenciák mögötti kohézió, ehhez hozzá kell számítani az elbizonytalanodó rétegeket, a megbúvó, alkalmazkodó, el­fekvő civilizációs faktorokat. Vektoriáli- san kell nézni a szummát, ez az alulról felmenő szemlélet!. Hisz ebből érthető meg, mi szükséges a maximális mini­mumhoz? Még mindig túl sok a szemét! Másodrendű selejt, elrontott élet, kido­bott, alaktalan forgács és lét-szemlélet. Ezen változtatni kell. Fel! Föl! Fel! Fe­lőre! Ö, ha végre megérnénk azt, hogy senki ne dobjon el semmit... Mennyit megtakarítatna a társadalom! De meny­nyit! A miénk lenne a jövő, civilizáció, kultúra. A szemét nélküli élet! Nö Lánykoromban tiltották a nájlon harisnyát... Én olyan lány voltam, hogy nem is kellett... Volt jó meleg kis pa­tentharisnyám, abban is megnéztek, ab­ban is, de aki nájlon harisnyát hordott, azt le is néztük ... Mert igazuk volt a fiúknak, akik azt mondták, ez nájlonha- risnya, ez jöhet. Azok mentek is. De én jó voltam, szerény voltam, nagyon meg­szerettem a kis patent parisnyámat. Csak a vécét sajnáltam. A nagyobb lányok órák után ott vetették le a patentét és húzták fel gyorsan a nájlont. Ó, azok a titkos, gyors vetkőzések, öltözések, sie­tős szövegek órák előtt és után a vécé­ben. Én is bementem, csak, hogy hall­jam . .. Aztán mindig hallottam, de én nem. Én nem viseltem nájlon harisnyát. Ezek a lányok hamarabb is öregedtek. . . Kemény kis ráncok az orr tövében, hom­lokon, pelenka, állás, fizetés, vásárlás, főzés, rohanás. Ez mind a nájlon haris­nya. Én is öregszem, de mindaddig nem vettem fel nájlon harisnyát, amíg nem volt muszáj. Hát ezt már nem értik a mai fiatalok! De ha lányom lesz, meg­tiltom a nájlon harisnyát... Nem is ne­künk való, állandóan kilyukad . . . Egész­ségtelen, és mennyibe kerül! De ha ez kell a férfiaknak? Ez kell a nőknek? FÉRFI I. Alapvető változáson ment át a társadalom! Ez most már ma már civilizációsán is bizonyítható: a nők ha­risnyában járnak! FÉRFI II. Harisnyanadrágba! FÉRFI I. Ez minőség-jelző, civilizációs kiindulópont. EFK. Már megint?! Már megint... Él- vezkedünk, élvezkedünk? Diszkréten, nem megmondtam, diszkréten ... (Odamegy a papírokhoz, egyet kiemel, nézegeti, zsebre teszi, Nő és Bob vi- gyázzban állnak.) Ezt most magammal viszem. Ügysem kell, ugye? Egy kicsit megnézzük. Egyelőre ennyi. Majd jöjje­nek be érte. Egyelőre figyelmeztetés: csak ennyi. Még nem történt semmi. Kár lenne, ha erről jártatnák a száju­kat .. . Erről. És másról. Mi ugye na­gyon elnézőek vagyunk, sőt voltunk. Nem lehet semmi kifogásuk. Semmi. Ez kü­lönben sem tartozik másra, senkire, aki csak úgy nézelődik a mi dolgunkról, ma­gukat piszkálják, és még azt hiszik, ha baj van segítik. Egy frászt! Csak mi se­gíthetünk magukon. Csak mi! Ezt jól jegyezzék meg, mert itt és most minden velünk történik és nem velük! Nem azokkal, akik ott ülnek, röhögnek, és nem csinálnak semmit. Vagy azt hiszik, hogy mi csak úgy látszunk?! Azért ját­399

Next

/
Oldalképek
Tartalom