Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
szunk, hogy ezeket szórakoztassuk! Azt hiszik? Már rég lejárt az az idő, amikor csak játszunk magukkal... Ez most már minket is érdekel! Kicsit elvisszük, megnézzük, aztán még beszélgetünk ... És azt tanácsolom, ne nézzenek minket Vendégnek! Az ajtójuk legyen mindig nyitva számunkra. Mi már nem vagyunk Vendégek . .. (Férfi 11. odaviszi a nájlon harisnyát EFK-hoz, inti, hogy tegye el, az fenyegetőzik, de zsebrevágja, egy része kilóg, Nő és Bob tisztelegnek, a szín túlsó felén elindul Pizsamás a tömeggel: „Ez a mi szemetünk! Ez a mi szemetünk! Megvédjük, ez a mi szemetünk! Tünket, tünket, a mi szemetünket" stb. A férfiak a kuka mellé állnak, II. felveszik a gumiköpenyt, kesztyűt, álarcot, EFK. sétál, Pizsamásék menetelnek, F I—II. is átveszi a menetelés ritmusát, közben beszélnek.) FÉRFI I. Magasztos léptekkel halad előre a kor, már látszik, szinte dereng, feldereng ... II. Micsoda szeme van ennek a főnöknek! Láttad, milyen bátor, okos, hirtelen és vezér, ő az egyetlen nagy férfi közöttünk! Hogy meglátta, egyből hogy meglátta . .. Mi csak ott keresgéltünk, kotorásztunk, de ő egyből tudta! Egyből odanyúlt... Könnyed, kicsi, roppantul egyszerű mozdulatokkal, azonnal megtalálta, azonnal.. . I. A Maximális Létminimumot. A Jövőt. Amikor nem ilyen szemét, rohadt, káposzta, paradicsom, kolbászhéj, bőr, harisnya, vesekötő, tartó, hagyma, káposzta, szalonna, káposzta, káposzta, káposzta, puliszka! Hát nem! Az ember ne pocsékoljon többet, az ember legyen nagy, értelmes, nagy és vezér! Az ember ne pocsékolja el a jövőt! Tartsa meg magának! Tegye el, amikor majd nem lesz káposzta, hagyma, kenyér, puliszka, puliszka, minek annyi hús, minek annyi szénhidrát, fehérje, zöldje, és pirosa! Nekünk nem kell már sok! Elégedjünk meg önmagunkkal, szálljunk le a nagy lóról, nekünk nem kell repülő, autó, kompjuter, egyszer magunkat lássuk el, magunknak, és ne pocsékoljunk, ne halmozzunk, ne nézzünk másra .. . Tekintsünk erre a sok kidobott energiára, erre a másodrendű nyersanyagra! Mi minden lehetne ebből! Ha mi nem mások után futnánk, hanem saját jövőnket készítenénk? Ez a mi felelősségünk, ez a tudomány, hogy ezután ne kerüljön senki ide a szemétre! Szemét se legyen! Egyetlen kidobott, újra felhasználható történelmi jövő! FÉRFI II A jövő a puliszkáé! FÉRFI I A jövő a kalácsé! EFK. A jövő az értelmes, kulturált, civilizált, szervezett, engedelmes, körültekintő, óvatos, bátor, nyílt és belátó, nem alkuvó, odaadó jövő emberéé. Akik megértik, hogy ennek most így kell történnie ... Ez ma szükségszerű ... Lehet, hogy átmenet, de szükségszerű. Ilyen emberek kellenek ... FÉRFI II. Vigyázz! Valakik ott vannak ... Ott mintha lennének valakik ... Te, minket figyelnek... A sötétben megbúvók, a gyáva leselkedők, a szemét figyelők... Maguk mit bámulnak úgy! Jobb dolguk nincs? Ehhez maguknak semmi közük . . .Na, csak nézelődjenek, ha azt hiszik, hogy ez nem magukra tartozik... De vegyék tudomásul, hogy mi most maguk helyett is dolgozunk, kitartunk, éjjel is itt a szemeten. Mit leskelődnek? Még mit akarnak látni? Menjenek haza ... Hájcsikáljanak le ügyesen, és azt tanácsolom, erről egy szót sem! Aztán nehogy megbeszéljék: ezt láttam, azt láttam. Maguk nem láttak semmit! Minket sem láttak, a főnököt sem, egyáltalán senkit itt az éjjeli szemeten! Higyjék el, ez nekünk nagyon fontos munkahelyünk ... Tudják meg, a mi munkánk a legfontosabb, ez mindennek az oszlopa, oszlopos munka... És ne nézzenek minket hülyének, nem vagyunk holmi szemetesek! Nem azért jöttünk, hogy elvigyük. Azért vagyunk itt, hogy megfigyeljük. Ha kell magukat is. Úgyhogy azt tanácsolom, szó nélkül menjenek haza... De szó nélkül. (Megjelenik Nő, vederrel, a kuka előtt lecsapja, felsikolt, Pizsamásék megint megindulnak, körbejárják, énekelnek). Nö Itt valami furcsa állatok vannak! Itt vannak az állatok. Már a szemeten is állatok. Még itt is. Itt se. Már itt sem lehet. Már nem. Nem. Nem. Itt sem lehet. Ö! (Tombol a hangzavar, Férfi I—1 levetik 400
