Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
és a továbbiakat is kívánom neked . .. Mi éppen messzire akarunk kirándulni, nagyon messzire, a szomszéd faluba. Ehhez tudod, nagyon sok minden kell, expedíció, a gyermekek egészségesek, mostak fogat és már lefeküdtek, éjszaka én írok neked, hogy tudassam jól állunk, most éppen, dehát, lehet, hogy mindeddig nem történt semmi, sokáig mi sem maradunk, hiszen, így-vagy úgy, nem mondhatja senki, egyáltalán. Kedves Alfonz . . . Nö Bobbi! Bobbi! PIZSAMÁS FÉRFI Bobi, vidd le a szemetet! Bobi leviszed a szemetet? A szemetet, Bobi, Bobikám (díszlépésben berohan, megragadja a vedret, a színen levők nem törődnek vele, gúnyolódik, dühösen vicsorog.) Bobi vidd már le a szemetet, te szetmét! Hát meddig hallgassam ezt! Mi vagyok én? Örültek! Nyomorult bolondok! Ide azt a szemetet, majd én ... majd én megmutatom nektek! A szemetet! Hogy már ennyi nyugalmam sincs! (díszlépésben körbejárja a színt, odamegy a kukához és határozott mozdulattal mellé önti, még rá is üt a vödör fenekére, lekuporodik és kotorászik . ..) BOB Ha maguk azt hiszik, hogy én a székemet féltem, faliórámat, vas fazaka- mat, simlisapkámat, sámfámat, színes tévémet, golfomat, képemet, kockás ingemet, csikós gatyámat, nagyon tévednek. Az eszemet féltem én. Az eszemet. Erre nincs szüksége senkinek. Mégis elviszik. Mégis el akarják vinni.. . (EFK. és Férfi I., II. elegánsan, nyakkendővel. Odamennek Pizsamáshoz, EFK. gumibottal kérdi, mi a helyzet, az jelekkel válaszol, hogy lehozta, mert már nem bírta hallgatni. EFK. gumibotjával határozottan inti, hogy szedje össze és vigye vissza. Pizsamás félénken összeszedi, óvatos díszlépéssel visszaviszi a Nő lábai elé, aztán sietősen el. Bob rajzolgat.) Nö Bobbi! Bobbikám. Nem viszed le a szemetet? BOB Mit? Micsodát? A szemetet? Aha... Jó. Jó, jó. (Csengetés, dörömölés.) Nö Na látod! A Vendégek! (Zene: induló, a hölgy igazítja pongyoláját, dugdossa a szemetes vedret, de visszakerül középre, Bob hirtelen összeszedi a lapokat, el akarja rejteni, felállítja a deszkát, a hölgy ajtót nyit, nyikorgás, megjelennek EFK., Férfi I., II.). FÉRFIAK Jestét! Magukat keressük? NÖ és BOB Minket! Minket! A Vendégek, ugye? A Vendégek! FÉRFIAK Milyen vendégek? Vendégeket várnak? Vendégeket? Még vendégeket ! NŐ és BOB Igen! Igen. Maguk vendégek? Milyen jó, milyen jó. FÉRFIAK Mi nem vagyunk vendégek! Nö Nem? BOB Nem vendégek? Nem vendégek. Hát nem . . . EFK. Minket ugye nem vártak!? FÉRFI I. Minket nem akartak várni! FÉRFI II. Szívesen várni! FÉRFIAK Minket nem akarnak? Mi nem vagyunk vendégek! Nem?! (Nő és Bob hátrál, leülnek, Férfi I—II. gyakorlott mozdulatokkal kutatnak, rakosgatják a papírokat, EFK. fenyegetően mosolyog.). EFK. Rendetlenség van... Mi a véleményük? Rendetlenség van ... Vagy beszéljünk inkább másról?! Például... Nö Kicsit rendetlenség van ... BOB Bizony, kicsit. . . EFK. Egy kicsit el vannak idegesedve ... Persze, tudjuk. Mi ne tudnánk? Hát nem olyan könnyű, le kell ugye vinni, ki kell önteni, vissza kell hozni, jön a zaj, a bűz, persze mi megértjük, mi nagyon sokáig értünk . . . Egy darabig! — Nézzétek meg a vedret is, egyenként, alaposan! — Mi nem arra kérjük, hogy bárki lemondjon arról, ami szabad, hát éppen azért vagyunk, hogy tudják, mi az ami szabad, mert csak mi tudjuk igazán maguknak mennyire szabad ... — Nézzétek meg a vedret is, egyenként, alaposan! — Mi ne tudnánk? Nagyon jól látjuk, az egész itt megy el, hogyismond- jam a szemünk előtt, hogy úgy mon- jam: folyik! De csak diszkréten. Ez a lényeg. Ami folyik, az már úgyis folyik, de diszkréten! Csak ... (Férfi II. kiborítja a vedret, turkálni akar, Férfi I. megállítja, visszaönteti.) FÉRFI I. Az időrendi sorrend! Ez a fontos. Mert ha elveszítjük a kronológiát, akkor nem tudjuk megállapítani mi volt előbb. Ha nem tudjuk mi volt előbb, 398
